10 legcsodálatosabb afrikai törzs

A legjobbak áttekintése a szerkesztõbizottság szerint. A kiválasztási kritériumokról. Ez az anyag szubjektív, nem minősül reklámnak, és nem szolgál vásárlási útmutatóként. Vásárlás előtt konzultálnia kell szakemberrel.

Világunk minden részéből kétségtelenül Afrika tekinthető a legváltozatosabbnak, a legtitokzatosabbnak és a legkontrasztosabbnak. A civilizáció fejlődése ellenére, amelyet a globalizmus kezdete kísér, az afrikai bennszülöttek tízmilliói, akárcsak távoli őseik, törzsekben élnek. Összesen csaknem háromezer ilyen törzs él a kontinensen, és közülük sokan a saját szokásaikat és vallási szertartásaikat követik. Egyes őslakosok életmódja annyira érdekes, hogy a világ minden tájáról érkeznek turisták hozzájuk, akik meg akarják érinteni a primitív egzotikus kultúrát. Meghívjuk Önt, hogy ismerjen meg tíz egyedi afrikai törzset, amelyek ismeretsége meghökkenti, és néha megdöbbenti a civilizált világ képviselőit.

A legcsodálatosabb afrikai törzsek értékelése

Hadza

Értékelés: 5.0

A mintegy kétezer emberrel rendelkező Hadzabe vagy Hadza törzs Tanzánia északi részén, az Eyasi-tó közelében él. Tagjai a saját nyelvüket beszélik, jelentős távolságban élnek a többi törzstől és főleg csak egymással kommunikálnak. Ez az elzártság lehetővé tette számukra, hogy ne csak megőrizzék identitásukat, hanem megvédje őket a HIV-járványtól, valamint a törzsi kötelékeken keresztül átvihető egyéb betegségektől is. Több száz évvel ezelőtt Hadza vadász és gyűjtögető. Csak a férfiak járnak vadászni, egyesével, vagy kis csoportokban, ha egy nagy állat üldöz. Fegyverként kőhegyű íjakat és nyilakat használnak. A vadászat hatékonyságának növelése érdekében a vadászok a nyilukat az élőhelyükben bőségesen növekvő mérgező növényekből készített méreggel kenik be. Szokás a táborban elejtett zsákmányt egyenlően felosztani az összes között. Mind a nők, mind a férfiak gyűjtéssel foglalkoznak, az összegyűjtők által talált termékek, például madártojás, gyümölcs, bogyós gyümölcs, gyökér, vadméz alkotják a törzs lakóinak sovány étrendjének nagy részét. Hadzabe külön csoportokban telepedik le, helyenként vándorolva. Fűből és ágakból álló kunyhók laknak, bár a száraz évszakban sokan inkább a szabadban alszanak. A törzsnek gyakorlatilag nincs egyértelmű társadalmi hierarchiája, csak olyan emberek vannak, akiknek a véleményük személyes tulajdonságaik és érdemeik miatt döntő súlyú. A sikeres vadászok, akik sok zsákmányt hoznak, nagy tiszteletet és népszerűséget élveznek a nők körében. A törzs tagjai aktív életmódot folytatnak, napi öt-kilométert gyalogolnak. Ennek ellenére aktívan pihennek, szórakoznak táncolni és énekelni.

Maszáj

Értékelés: 4.9

A maszájok a szavannában élnek, egy határ menti területen, amely magában foglalja Kenya déli részét és Tanzánia nyugati részét. A törzs teljes lakossága alig több mint egymillió ember. Az ókortól kezdve a maszájok bátor harcosok hírnevét élvezik, de fő foglalkozásuk nem a vadászat, hanem az állattenyésztés. A tehenek játszják a legfontosabb szerepet a törzs életében, számuk alapján határozzák meg a törzs tagjainak vagyoni szintjét. A maszáj hiedelmek szerint a múltban az esőisten szarvasmarhákat teremtett nekik ajándékként, így az összes tehén körülötte jobbra tartozik hozzájuk. A múltban sok konfliktus volt más afrikai törzsekkel, amikor a maszájok megpróbálták “visszaszerezni vagyonukat”, ma azonban a szarvasmarhák lopásának hagyománya lassan a múlté válik. A teheneknek köszönhetően a törzsnek van teje és fő építőanyaga, a száraz trágya, amellyel kunyhóik falát rögzítik. Tehénvért is isznak, különleges módon kivonják: az állat vénájába vékony nyíllal szép lyukat készítenek, ahonnan a vért egy kis tökpalackba gyűjtik, majd a sebet trágyatortával lezárják. A vért ivás előtt általában összekeverik a tejjel. De a törzs tagjai ritkán vágnak tehenet húsért, mivel ezeket az állatokat túl értékesnek tartják ahhoz, hogy meg lehessen őket enni. A törzs mindennapi élete nagyrészt a hagyományok alá tartozik. A fiúk gyermekkoruktól kezdve megtanulják az állatállomány legeltetését, a lányok vigyáznak a kunyhóra és ételt készítenek, és ez a megosztottság egész életükben fennmarad. A felnövekedést a beavatás rituáléi kísérik, amelyek magukban foglalják a rituális verést, később pedig a körülmetélést, mind férfi, mind női. A maszájokat a szépségről alkotott különleges nézeteik különböztetik meg: mindkét nem képviselője súlyos fülbevalókkal szinte vállig nyújtja fülcimpáját, és a nőknél is szokás borotválni a fejüket. Temetési hagyományaik szintén szokatlanok – a törzs egy felnőtt tagjának halála után testét a vadállatok számára szabad terepen hagyják, ahogyan a maszájok megértésében kifejeződik a természetben az élet körforgásának tiszteletben tartása.

Vadoma

Értékelés: 4.8

Az első kutató, aki a strucchoz hasonló lábú emberek törzsét fedezte fel, az amerikai utazó, Paul du Chail volt, aki a 19. század második felében élt. Az afrikai kontinensre tett útjáról visszatérve kiadott egy könyvet, amelyben részletesen leírta a Wadoma törzs képviselőivel való találkozását. A tudományos közösségben azonban nem mindenki hitt egy ilyen jelenségben. A megerősítés egy olyan cikk után történt, amelyet a tekintélyes néprajzkutató, Buster Phillips publikált, aki a szapadi strucc élőhelyet is meglátogatta. Ez az ezer főnél kevesebb nép lakja az észak-zimbabwei Zambezi-völgyet. A törzsi tagok hozzávetőlegesen 25 százalékának csak két külső lábujja van, születésüktől pedig három középső lábujj hiányzik. A hüvelykujj és a kisujj szokatlan alakú, és nagyon hosszúak is. Egy ilyen rendellenességnek, amelyet ectrodactyly-nak neveznek, a genetika rejlik: nyilván a Vadoma egyik őse hasonló tulajdonsággal rendelkezett, és a törzsek közötti házasság betiltása miatt gyorsan elterjedt a közösségen belül. A törvény, amely szerint a fiatal férfiak és nők csak a törzs tagjai közül választhatnak társat, továbbra is érvényben van, és az idősebbek szigorúan ellenőrzik annak betartását. Furcsa módon a sapadi “strucc” lábai nem akadályozzák őket abban, hogy megszokott életmódjukban éljenek, amely a tenyésztés, a vadászat, a horgászat és a gyűjtés körül forog.

Kalenjin

Értékelés: 4.7

A kalenjin törzs többnyire Kenyában él, a Rift Valley tartományban. Kis számban megtalálhatók a szomszédos országokban is: Tanzániában és Ugandában. A nemzetiségű népesség meghaladja a három és fél millió embert. Kalenjinék csak a 20. században kapták a nevüket, előtte egyszerűen “nandi nyelvű törzseknek” hívták őket. A tudósok kutatása szerint ennek a törzsnek bármely átlagos képviselője gyorsabb, mint a világ összes többi embere. És ezt a tények is megerősítik. Annak érdekében, hogy a profi futókkal egyenrangú versenyben legyen, Kalenjinsnek csak néhány hónapos komoly edzésre van szüksége. Közülük azok, akik elég céltudatosak a nagy sportokhoz, általában jelentős sikereket érnek el. Az elmúlt évtizedekben a kenyai sportolók tíz olimpiai érmet nyertek a futásban, és ebből hét győzelem a Kalenjin futóké volt. Az ilyen “nagyhatalmak” titka a genetikai hajlamban, valamint az őslakosok életmódjában és étrendjében rejlik. Kora gyermekkorától kezdve a törzs tagjai nagy távolságra hajtják a szarvasmarhákat, ami elősegíti az állóképességet. Étrendjükbe tartozik az ugali étel, amelynek magas az energiaértéke. A szarvasmarha-tenyésztés mellett a törzs a mezőgazdaságot, a tea termesztését is gyakorolja. A törzs családjai egyaránt lehetnek poligámák és monogámok – a feleségek száma közvetlenül a férfi jólététől függ, mivel a menyasszony számára jelentős váltságdíjat kell fizetni.

Mursi

Értékelés: 4.6

A murszi törzs Etiópiában él, a dél-szudáni határ közelében. Összesen körülbelül hét és fél ezer ember él. Az afrikai törzsek hagyományos életmódot folytatnak: a férfiak állattenyésztéssel foglalkoznak és őrzik a települések határait, a nők felelősek a gyermeknevelésért, az ételkészítésért, a vízszállításért és sok más típusú munkáért a faluban. Ezeket az embereket számos furcsa és kegyetlen szokás különbözteti meg, amelyeket évszázadok óta követnek. A mursi harcosok nem csak készek ellenségek megölésére, értelmezésük szerint minden ilyen gyilkosság dicsőséget ad az embernek, és ezt különleges hegek bizonyítják, amelyek megmutatják a legyőzött ellenségek számát. A klánok folyamatos összecsapásai miatt (leggyakrabban legelőkön és kutakon) a törzstagok nem hagyják el a falut Kalasnyikov roham puska vagy legalább egy nehéz hosszú bot nélkül, amellyel gyermekkoruktól megtanulnak harcolni. A mursi egyik fő misztikus rítusakor a feleségek kábítószer-gyógynövények segítségével transzba sodorták férjüket, majd erős méreggel megmérgezték őket. Ezután a törzsi főpapnő megkerüli a kunyhókat, és antidotumot ad a férfiaknak. Tehát tisztelik fő istenségüket – a Yamda nevű halál szellemét. A Mursi arról is ismert, hogy agyagkorongot visel az alsó ajkában. A lányok 20 évesen kezdenek ilyen „ékszereket” viselni, és ezt teljesen önként teszik. Irigylésre méltó menyasszonynak tekinthető egy legfeljebb 12 centiméter átmérőjű lemezzel ellátott, két alsó fogat kiütő fiatal nő (hogy ne zavarja a korong viselését), amiért a vőlegénynek jelentős váltságdíjat kell fizetnie.

Himba

Értékelés: 4.5

A himbák Namíbia északi részén élnek, nomád népek, legfeljebb 50 000 főig. Fő foglalkozásuk a szarvasmarha-tenyésztés. A tehenek a legfontosabb állatok, tejet adnak, olyan termékeket, amelyek a törzs étrendjének alapját képezik. Ezenkívül a tehenek egyfajta univerzális valutaként szolgálnak, és egyúttal a törzs tagjának státuszát is jelzik. A himba húst nagyon ritkán fogyasztják, növényi eredetű élelmiszerekből gyökereket, kukoricát és köleset fogyasztanak. Sem zöldségek, sem gyümölcsök nem teremnek köves területeken, a 60 fokos hőséggel és éles hőmérséklet-változásokkal rendelkező Kunene tartomány zord éghajlatán. A legnehezebb helyzet itt a víz, így szinte az összes tiszta vizet ivásra és főzésre használják. A tisztaság és a napsugárzás elleni védelem érdekében a Himba-t naponta olaj, növényi kivonatok és őrölt vulkáni habkeverék speciális keverékével kenik. Esténként a kiszáradt kenőcsöt lekaparják, egyúttal megtisztítják a bőrt a szennyeződéstől és a hajtól. A nők ezzel a kompozícióval is eltakarják a hajukat, amikor korábban más emberek hajával rasztafonatba fonják őket (általában a férj adományozza őket). Ezenkívül a himba nők sokféle házi karkötőt viselnek a nyakukon, a karjukon, a bokájukon, a derekukon és a hajukon. Kecskebőr szoknyát használnak ruházatként, kagylóval díszítik őket. A törzs tipikus települése fonott kúp alakú házakból áll, amelyeket sár és trágya borít. A Himba családi szokások nem írják elő a házassági hűség fogalmát, de hagyománya van a feleségcserének a különféle ünnepségek során.

Caro

Értékelés: 4.4

Körülbelül ezer emberből álló, de Etiópia déli részén élő, kicsi, de nagyon színes afrikai törzs, akik hajlamosak a testfestékekre és ékszerekre. Kora gyermekkorától kezdve a törzs tagjai rovarszárnyakból készült gyöngyöket, virágfüzéreket, sőt nyakláncokat is viselnek. A test növényi festékekkel történő festése a karos előnyben részesíti a geometriai alakzatokat: spirálok, körök, csíkok. Az arc szintén nem marad figyelmen kívül – maszkot visznek rá agyag, feketeszén, kréta és egyéb összetevők keverékéből. A testet bármilyen praktikus dolog díszíti, például szárított sütőtök felek, kukorica fülek, tollak stb. A nők nagyszámú hosszú gyöngyöt szeretnek a nyakukban viselni, de fülükben a fülbevalók a férfiak körében gyakoribbak. A törzs divatgondolkodású tagjai átlyukasztják az alsó ajkukat is, és egy kis darab botot helyeznek a lyukba. Karo mindennapi rutinja a terelés és a vadászat, bár az utóbbi években a férfiak egyre gyakrabban utaztak dolgozni a közeli városokba. A nők otthon maradnak, házimunkát végeznek, különös tekintettel a bőröltözködésre. Az afrikai törzsben a többnejűséget gyakorolják, az ember annyi feleséget vehet fel, amennyit el tud látni, általában legfeljebb kettőt vagy hármat.

Hamer

Értékelés: 4.3

Az Omo folyó völgyében (Etiópia) élő afrikai Hamer törzs száma alig több mint 40 ezer ember. Számukra a fő foglalkozás a szarvasmarha-tenyésztés, amit a helyi nyelv is beszédesen bizonyít, számozva például akár harminc meghatározást is a házi állatok bőrének árnyékáról és szerkezetéről. A törzs életének minden szakaszát szigorúan a hagyomány szabályozza. A férfiak felnövekedését egy beavatási szertartás kíséri, amelynek során egy fiatalembernek egymás után négyszer kell futnia a sorban álló tehenek hátán, ezzel bizonyítva ügyességét és bátorságát. Csak ezután tekinthető igazi férfinak, és férjhez mehet. Meghibásodás esetén a fiatalembernek egy egész évet kell várnia az újbóli próbálkozásra. A törzs lányait a házasság előtt még súlyosabb próbának vetik alá. A szokások szerint egy napra visszavonulnak a férfiaktól, és bátorságukból bordey nevű alkoholos italt isznak. Reggel fiatal srácok jönnek hozzájuk, és a lányok megpróbálják viselkedésükkel felkelteni a dühüket, a jövőbeli vőlegények válaszul megkorbácsolják a fapálcákat. Ennek eredményeként a ceremónia átadása után a legtöbb nő hegeket hagy a testén, amelyek büszkeséget jelentenek és növelik értéküket a potenciális férjek szemében. Mindazonáltal nem mindenki engedheti meg magának, hogy házasságot kössön kalapáccsal, mert ugyanakkor a lány apjának hét-tíz tehén váltságdíjat kell adnia. A hegesedés divatján kívül általában a törzs tagjai kiemelkednek ápolásukkal. A nők rendszeresen kenik a hajukat egy speciális keverékkel, és pigtailekbe teszik; a karkötők és a gyöngyök népszerűek az ékszerek körében. A napi fogmosás növényi szárral normának számít. Hamers mestere a fehérneműrajzok készítésének is, amelyek mindegyikének van egy bizonyos szemantikai jelentése.

Herero

Értékelés: 4.2

Az afrikai törzsek túlnyomó többsége minimális ruházattal él, ami a forró trópusi éghajlatra tekintettel nem meglepő. De vannak olyan kivételek, mint a Herero, akik feltűnő viktoriánus ruhájukkal tűnnek ki. A törzs lakóinak száma körülbelül 240 ezer ember, állattenyésztéssel, kereskedelemmel és kézművességgel foglalkoznak. A 20. század elején a hererókat a német gyarmati erők rabszolgaként használták, miközben többször felkeléseket indítottak el, végül függetlenségre tettek szert, de a háborúban elvesztették a lakosság 80% -át. Ekkor vált a keresztény misszionáriusok által hozott divatos ruházat a törzs kultúrájának szerves részévé. Szerepet játszott abban a meggyőződésben, hogy aki ellenséges ruhákat visel, megragadja erejét. Manapság a herero nők sokszínű, hosszú, patchwork ruhákba öltöznek, terjedelmes ujjakkal. A képet speciális sapkák egészítik ki, amelyek hasonlítanak a bivalyszarvakra. A szekrény ezen eleme egyébként a jólét egyfajta szimbólumaként is szolgál – minél gazdagabb a férj, annál hosszabbak lesznek a feleség szőrén a “szarvak”. Az ünnepek alatt és a temetéseken a férfiak az 1900-as évek német katonai egyenruhájához hasonló ruházatot viselnek. Mindezeket a ruhákat a Herero önállóan varrja, elkészítésük művészetét a törzs női nemzedékről nemzedékre továbbadják.

Wodabe

Értékelés: 4.1

A Wodabe egy nomád törzs, amely a Száhel afrikai szavanna régiójában él és Nigéria, Kamerun, a Közép-afrikai Köztársaság és számos más állam területét érinti. A vodabe név jelentése “azok, akik tiszteletben tartják a tiltásokat”, ami azt jelenti, hogy ragaszkodni kell az ősi hagyományokhoz és rituálékhoz. A nemzetiségű lakosság 45 ezer ember, főleg állatok nevelésével élnek: zebu tehenek, szamarak és tevék. A családok leggyakrabban poligámák, ha az embernek elég nagy az állománya, akkor legfeljebb négy feleséget engedhet meg magának. A házasság ingyenes, a házastársak bármelyike ​​elválhat, és a törzs másik tagjához költözhet. Bár hagyományosan a családokat szülői megegyezéssel hozzák létre, gyakran előfordulnak összejátszások az egymást kedvelő fiatalok között. Ha megszökve van ideje megkóstolni a közösen elkészített ételt, mielőtt a menyasszony rokonai felfedeznék őket, a házasság megkötöttnek tekintendő. A Wodabe kultúra a férfi szépség kultusza körül forog. Például egy csúnya férfi megengedheti a feleségének, hogy “balra menjen”, így a gyermek egy törzs vonzóbb férfitól szül. A fő ünnep a herevol, egy férfi szépségverseny. Több klán fiataljai vesznek részt benne, fényesen festik az arcukat és több órán át táncolnak, demonstrálva az állóképességet, a rugalmasságot, a fehér fogakat és a szemforgatás képességét. A törzs idősebb női ebben az időben a legaktívabbakat jókedvre derítik és a kiesőket kinevetik. A verseny végén három, a verseny egyfajta zsűrijét képviselő lány három nyertest jelöl meg. Ezt egy lakoma követi, és alkonyat beköszöntével a “bíráikat” választó győztesek és a párban szakított törzs fiatalsága a szavanna felé indul, hogy folytassa az ünnepet.

Figyelem! Ez az értékelés szubjektív, és nem jelent hirdetést, és nem szolgál vásárlási útmutatóként. Vásárlás előtt konzultálnia kell szakemberrel.