10 legnagyobb pók a világon

A legjobbak áttekintése a szerkesztõbizottság szerint. A kiválasztási kritériumokról. Ez az anyag szubjektív, nem minősül reklámnak, és nem szolgál vásárlási útmutatóként. Vásárlás előtt konzultálnia kell szakemberrel.

A pókok az egyik legelterjedtebb állatfaj; az Antarktisz kivételével a bolygó szinte minden sarkában megtalálhatók, bár teljesen lehetséges, hogy több tucat egyed is él ott, a sarki állomások hangulatos falain. A tudósok szerint a világon mintegy 42 ezer különféle pókféle él, néhány kivételével mindegyik ragadozó. A legtöbb számára a pók megjelenése rendkívül kellemetlen érzelmeket okoz, és az emberek körülbelül 7 százaléka valódi irracionális borzalmat tapasztal maga előtt, amit arachnophobia-nak hívnak. Az ijesztő megjelenés ellenére azonban ezeknek az ízeltlábúaknak csak viszonylag kevés mérgező faja van, míg a többi nem jelent nyilvánvaló veszélyt az emberre.

Leggyakrabban miniatűr házi pókokkal kell megküzdenünk, alkalmanként – a pók királyságának átlagos méretű képviselőivel. Oroszországban és az európai országokban főleg kis méretű pókok találhatók, például az egyik legnagyobb faj, a dél-orosz tarantula, figyelembe véve a mancsok fesztávolságát, általában nem haladja meg a 7 centimétert. A bolygót azonban igazi óriások is lakják, akikkel találkozva bárki megijeszt. Bemutatjuk a világ tíz legnagyobb pókját.

A világ legnagyobb pókja: a legjobb 10 óriás

10. hely – tevepók

Értékelés: 4.1

A tevepók vagy solpuga, más néven falanx, sivatagokban és pusztai területeken él. Az Antarktiszon és Ausztrálián kívül minden kontinensen megtalálhatók, de leggyakrabban Közép-Ázsiában láthatók. A solpuga teste 7 centiméter hosszú, és a mancsokat figyelembe véve a nagy egyedek mérete eléri a 15 centimétert. Diszkrét sárga-barna színük van, amely lehetővé teszi számukra, hogy hatékonyan álcázzák magukat homok és kövek között. Noha a solpugok pókfélék, ezeket további mancspár jelenléte különbözteti meg más fajoktól.

Az összes pók közül a tevepóknak van a legerősebb és legerősebb kelátja, amely képes átharapni az áldozatok gyapjúját, tollát és még vékony csontjait is. Rovarok, gyíkok, fiatal madarak és rágcsálók szalpugiját eszik. Leggyakrabban éjszaka vadásznak, míg nappal inkább lyukakba vagy kövek közé bújnak. Az áldozat elleni támadás idején a szoluga eléri a 16 kilométer / órás sebességet, és képes akár egy métert is megugrani. Ezek a pókok agresszív beállítottságúak, nem félnek sem a mérgező skorpióktól, sem a nagyobb állatoktól. A szolpuga harapása nem tartalmaz mérget, de átvitt fertőzésekkel fertőzést okozhat.

9. hely – brazil vándorpók

Értékelés: 4.2

Banánpóknak is nevezik ezt a fajt Dél- és Közép-Amerikában, főleg trópusi erdőkben vagy azok közelében. A test hossza 5-7 centiméter, a végtagok fesztávolságában eléri a 17 centimétert. A szín az élőhelytől függően eltérő: barna, vöröses vagy fekete-barna. A pók éjszaka aktív életmódot folytat, nappal pedig inkább elrejtőzik valahol egy eldugott helyen, leggyakrabban kövek alatt. Néha behatolnak a közeli emberi lakásokba is, másznak dobozokba, belső cipőkbe stb. A vándor pókok két típusra oszthatók: futásra és ugrásra. Ez utóbbiak abban különböznek, hogy képesek gyors ugrásokra, megelőzve a zsákmányt. Az étrend rovarokból, kicsi pókokból, kétéltűekből, rágcsálókból és banánból is áll (ezekre banánpókoknak hívták őket).

A vándor pók nem próbálja megfogni zsákmányát a hálójában, ehelyett folyamatosan mozog, nagy távolságokat tesz meg táplálék után kutatva. Áldozatával egy harapással beadott méreg segítségével kiegyenesedik. Figyelemre méltó, hogy mérge többször mérgezőbb, mint egy fekete özvegyé, és veszélyt jelent az emberi egészségre. A banán pókméreg rendellenes erekciókat is okoz, és a tudósok már elkezdték használni összetevőit a merevedési zavarok kezelésére.

8. hely – Arab Cerbal

Értékelés: 4.3

A Cerbal arabian faj pókjait a zoológusok viszonylag nemrégiben fedezték fel – 2010-ben. Élőhelyük Izraelre és Jordániára korlátozódik, az egyedek a homokdűnék közepén és a sós mocsarak közelében élnek. Ennek a késői észlelésnek oka elsősorban a pókok viselkedési tényezője, mivel kizárólag éjszaka vannak, ráadásul többnyire a legforróbb nyári hónapokban aktívak. Az ilyen rezsim az Arab-félsziget forró és száraz éghajlatának köszönhető, amely arra kényszeríti ezeket a ragadozókat, hogy elrejtsenek a fülledt napsugarak elől, éjszaka vadászni menjenek.

A pókok testének ezüstszürke színe van, amely váltakozik a jellegzetes fekete csíkokkal a lábakon. Ez lehetővé teszi, hogy beolvadjon a környező terepbe, közel kerülve a potenciális zsákmányhoz. Mint sok más pók, a nőstények is sokkal nagyobbak, mint a hímek. A legnagyobb egyedek elérik a 20 centimétert, figyelembe véve a mancsok hosszát.

7. hely – Királyi pávián pók

Értékelés: 4.4

A királyi pávián pók, akit úgy neveztek el, hogy a mancsai némi hasonlóságot mutatnak a majmok manjaival, Kelet-Afrikában él, leggyakrabban ez a faj Tanzánia és Kenya szubtrópusi erdeiben található meg. A szín narancsvöröstől a barnáig terjed. Testének mérete átlagosan 8-9 centiméter, és a mancsok fesztávolságát figyelembe véve a pók hossza akár 20 centiméter is lehet. A hátsó végtagok nagyon vastagok, kb. 9 mm átmérőjűek, a pávián pók arra használja, hogy ásjon egy barlangot, amelyben szinte állandóan tölt. Ezek a függőleges mélyedések védelmet nyújtanak a hőtől, a naptól és a nagy ragadozóktól. Egy ilyen menedékház mélysége elérheti a két métert, egy kis nappali kamrában végződik. A pókháló a lyuk belsejében található teljes tér körül és a közelében lévő terület egy részén helyezkedik el, így érezni tudja az elhaladó potenciális zsákmány vibrációit. Ha ebből nincs elég, akkor is elhagyja a menedéket és közel vadászik.

A pávián pókok rovarokkal, apró emlősökkel, gyíkokkal és más állatokkal táplálkoznak. Néha még a saját fajtájú tagokat is megtámadják. A királyi pávián pók agresszív természetéről ismert, a legkisebb irritáció esetén a hátsó lábaira emelkedik, és a chelicera segítségével sziszegő hangot bocsát ki, és veszélyt érzékelve figyelmeztetés nélkül támadhat. Egy személy számára a méreg nem végzetes, de rendkívül fájdalmas, emellett duzzanatot és izomgörcsöket okoz.

6. hely – Lila tarantula

Értékelés: 4.5

Első alkalommal a kutatók 1875-ben fedezték fel a lila tarantula pókot Kolumbia területén, emiatt kolumbiai tarantulának is nevezik. Latin-Amerika más országaiban él: Venezuelában, Panamában, Ecuadorban és Peruban. A pók leginkább a nedves trópusi erdőket kedveli, ahol sok a potenciális zsákmány. A faj megkülönböztető jellemzője a szokatlan színe: bolyhos mancsainak élénk lila színe van, néha a test egy része is lila. A pók testmérete körülbelül 10 centiméter, és figyelembe véve a mancsok hosszát – 23-24 centiméter.

A kolumbiai tarantula, ellentétben a legtöbb pókfélével, nem sző szövedéket. Ehelyett félreeső helyről figyeli zsákmányát. A potenciális áldozatok közé tartoznak rovarok, kétéltűek, apró rágcsálók és madarak. Az ember számára a pók nem jelent veszélyt, kivéve azt a tényt, hogy a kiváltott harapás allergiát okozhat. Most a lila tarantula ritka fajnak számít, és szerepel a Vörös Könyvben.

5. hely – Lópók

Értékelés: 4.6

Ennek a fajnak a képviselői Brazília keleti részén élnek, 1917-ben fedezték fel. A lópókok imádják a trópusi erdők sűrű növényzetét, folyamatosan vadásznak és általában éjszaka aktívak. Könnyű felismerni őket szénfekete színükről, néha világosszürke vagy barna árnyalattal. A fiatal pókok színe sokkal világosabb, mint a felnőtteké. A lópók lábfesztávolsága 23-25 ​​centiméter, testhossza pedig legfeljebb 10 centiméter. A szexuális dimorfizmus hangsúlyos: a hímeknek hosszabb a lába, a nőstények testtömegüket tekintve felülmúlják a hímeket, körülbelül 100-120 gramm lehet.

A lópókok rovarokkal, madarakkal, kétéltűekkel és apró hüllőkkel táplálkoznak. Gyors reflexek birtokában villámgyorsan támadják áldozataikat, halálos adag mérget fecskendezve be. Ez a toxin nem veszélyes az emberi testre, ugyanakkor a pók lábain speciális szőrszálak is vannak, amelyek allergiás reakciót váltanak ki, amelyeket a fenyegetés pillanatában az ellenség ellen ecsetel.

4. hely – lazac-rózsaszín tarantula pók

Értékelés: 4.7

A tarantula pókok ezen faja Brazíliában található, élőhelyük az ország keleti régiójára korlátozódik. Fekete vagy sötétbarna színű, simán szürkés árnyalattá válik, a test közepétől távolságra. A pókot a mancs testtel való ízületének szokatlan színe miatt hívják így. A hason és a mancsokon vastag hajszőrzet található. Egy felnőtt mérete, figyelembe véve a mancsokat, meghaladja a 26 centimétert, maga a test hossza körülbelül 10 centiméter.

A tarantula lesben rejtőzve vadászik, mint zsákmány, bármilyen méretben kapható zsákmányt választ: kígyókat, madarakat, gyíkokat és így tovább. Természetüknél fogva a lazac-rózsaszín pókok meglehetősen agresszívek, és a veszély legkisebb jelére is felkészülnek egy támadásra, lerázva mérgező szőrt a végtagjaikról.

3. hely – Heteropod maxim

Értékelés: 4.8

A Heteropoda maxima pókfaj viszonylag nemrég vált ismertté – csak 2001-ben találták meg és írták le. Ez az óriás Ázsia délkeleti részén található, a laoszi Khammuan tartomány barlangjaiban. Testének hossza kicsi, mindössze 45 milliméter, de mancsa valóban hatalmas – 25-30 centiméter. A pók sárga-barna színű, a lábain és a fején fekete foltok vannak. A hímek és nőstények külsőleg szinte azonosak, kivéve, hogy a nőstények nagyobbak. A póknak nagy kelikerei vannak, ami ijesztő megjelenést kölcsönöz neki. A sötét élőhely ellenére a szemek nem csökkentek, ellentétben más barlangpókokkal.

A maxima heteropoda még mindig rosszul vizsgált faj. Ismeretes, hogy rendkívül titkolt életmódot folytat, csak alkalmanként hagy el mély barlangokat. Hosszú lábának köszönhetően a pók nagyon gyorsan tud mozogni és hirtelen megváltoztathatja mozgásirányát, ami páratlan vadásszá teszi. Az egyén étrendje nagy rovarokból, hüllőkből és más pókokból áll, beleértve a saját fajtájuk gyengébb egyedeit is. A pók mérgező, és harapása után szükség lehet kórházi kórházba.

2. hely – Óriási rákpók

Értékelés: 4.9

Az ausztrál óriásrák-pókot hatalmas, ívelt lábai miatt nevezték el, amelyek hasonlítanak egy rák lábához. A mancsok ilyen szokatlan szerkezete lehetővé teszi számára, hogy nagy sebességgel mozogjon, és ne csak előre, hanem oldalra is, ami lehetővé teszi, hogy az oldalsó járású pókok családjának tulajdonítsák. A végtagok szakaszán a rákpókok legnagyobb képviselői harminc és fél centiméteres rekordot érnek el. Színe világosbarna vagy szürkés.

A megélhetéshez általában erdőterületet választanak, ahol a fák vagy kövek kérge alatt lakást rendeznek maguknak. A pókok nagyon szeretnek mászni az erdő közelében fekvő településekre, ahol a faépítmények belsejében lévő eldugott helyeken menedéket találnak (ezért a helyiek még mindig póknak nevezik őket). Az étrendben rovarok, kétéltűek és különféle gerinctelenek szerepelnek. A női rákpókok gondoskodó szülők, és rendkívül agresszívan védik a kikelt utódokat.

1. hely – Góliát tarantula

Értékelés: 5.0

A góliát tarantulát vagy, tudományosan szólva, a Theraphosa blondit, az egész pókféle család legnagyobb fajának tartják. Ez a “szörny” Dél-Amerikában található, főleg trópusi erdőkben. A pók a mancsok fesztávolságában veszít az előzőtől, ami körülbelül 28 centiméter, de más paraméterekben jelentősen meghaladja. A Therafose Blond testének hossza 10 centiméter, súlya pedig eléri a 170 grammot. A pókféle képét hátborzongató, két centiméteres agyarak egészítik ki. A színezés bármilyen barna árnyalatú lehet, néha fehér csíkokkal a lábakon.

A pók általában mély nyirkos barlangokat választ otthonául, ahol idejének nagy részét tölti. Egy vadászaton a góliát tarantula éjszaka eszik, egy eldugott helyen várja a zsákmányt, élesen felpattan rá, és méregét fecskendezi hatalmas chelicerájával. Egereket, varangyokat, kígyókat és alkalmanként olyan kis madarakat etetnek, mint a kolibri. Az emberek számára a Theraphosa blondi mérge nem végzetes, csak néha olyan allergiás reakcióhoz vezet, amely erősségében összehasonlítható a darázscsípés következményeivel.

Figyelem! Ez az értékelés szubjektív, és nem jelent hirdetést, és nem szolgál vásárlási útmutatóként. Vásárlás előtt konzultálnia kell szakemberrel.