12 legfiatalabb Nobel-díjas a történelemben

A legjobbak áttekintése a szerkesztõbizottság szerint. A kiválasztási kritériumokról. Ez az anyag szubjektív, nem minősül reklámnak, és nem szolgál vásárlási útmutatóként. Vásárlás előtt konzultálnia kell szakemberrel.

A Nobel-díj az egyik legrangosabb nemzetközi díj, amelyet minden évben azoknak ítélnek oda, akik kiemelkedő eredményeket értek el a fizika, a kémia, az orvostudomány, az irodalom területén, vagy hozzájárultak a világbéke megszilárdításához. A díjat Alfred Nobel svéd vegyész és gazdag vállalkozó alapította, aki halála után minden vagyonát az általa létrehozott alapítvány tulajdonába adta. Az első díjátadó ünnepségre 1901-ben került sor, azóta a Nobel Bizottság által kiválasztott díjazottak száma meghaladja a 900-at. Minden nyertes oklevelet, aranyérmet és nagy összegű pénzt kap. A 20. század elején ez utóbbi mérete 150 ezer svéd korona volt, 2019-re a pénzdíj összege nyolc millió svéd koronára nőtt, ami 1,1 millió dollárnak felel meg. A statisztikák szerint azoknak az átlagéletkora, akiket megtiszteltek e díj elnyerésével, 55 éves. A Nobel-díj történetében azonban voltak egészen fiatal díjazottak.

A történelem legfiatalabb Nobel-díjasai

Rudyard Kipling

A XIX-XX. Század kiemelkedő angol írója és költője, Rudyard Kipling lett a történelem legfiatalabb írója, aki 1907-ben megkapta a Nobel-díjat. Ekkor 42 éves volt, és már négy regényt és 16 mesekötetet írt. Kipling indiai tartózkodása alatt publikálta első műveit, később sokat utazott Ázsiában és az USA-ban. Az államokban a kreativitás időszaka lett a legsikeresebb karrierje során. Mary Elizabeth Mapes Dodge amerikai gyermekíróval való ismerkedés Kiplinget egy cselekmény létrehozásának gondolatához vezette, amely az indiai dzsungelben játszódik. Így jelent meg a híres “A dzsungel könyve” című történetciklus, amely a szerző életében nagy sikert aratott, és ezt követően több filmadaptációban részesült. A Nobel-díjat az író az élénk fantázia, a kiemelkedő mesemondó tehetség és az ötletek érettsége miatt kapta. Ezenkívül Kipling munkássága számos más tiszteletdíjat kapott, köztük a Királyi Irodalmi Társaság aranyérmét.

Konstantin Novoselov

Konstantin Novoselov fizikus a Nyizsnyij Tagilból, a Szverdlovszk régióból származik. Nanoelektronikai végzettségét megszerezte, az Orosz Tudományos Akadémián végzett kutatást, egy ideig Hollandiában dolgozott, majd Nagy-Britanniába költözött, ahol a manchesteri egyetemen tudományos munkatársaként dolgozott. Novoszjolov legfontosabb hozzájárulása a tudományhoz grafénnal folytatott kutatási és kísérleti munkája volt, amelyet honfitársával, Andrej Geimmel közösen végzett. Ezért 2010-ben, 36 éves korában fizikai Nobel-díjjal tüntették ki. A grafén rendkívül vékony, de erős szén-dioxid-anyag és számos más értékes tulajdonsággal rendelkezik, és széles kilátásokat nyit meg a nanoelektronika és az orvostudomány területén; innovatív víztisztító rendszerek létrehozására is felhasználható. Egy évvel a díj átvétele után Konstantin Novoselov a londoni Royal Society of Science tagja lett. Jelenleg az orosz-brit fizikus szerzőségének mintegy kétszáz megjelent tudományos cikke van.

Frederic Joliot-Curie

Jean Frédéric Joliot Franciaország fővárosában született és nőtt fel, ahol a Fizikai és Alkalmazott Kémiai Főiskolán is tanult. Mérnöki diplomájának elvégzése után mégis úgy döntött, hogy a tudományos alapkutatás területére koncentrál. Eleinte Frederic Marie Curie asszisztenseként dolgozott a Párizsi Egyetem Radium Intézetében, majd az Intézet tudományos munkatársa lett. Kutatási munkát végzett Irene Curie-vel, Marie Curie lányával együttműködve. Később Irene a felesége lett, és együtt folytatták tudományos kutatásukat a vegyi anyagok radioaktív tulajdonságainak területén. Miután a pár felfedezte a mesterséges radioaktivitás létrehozásának lehetőségét a szükséges elemek szintetizálásával, 1930-ban kémiai Nobel-díjat kapott. Ekkor Frederic Joliot-Curie (ő, csakúgy, mint a felesége, kettős vezetéknevet vett fel) 35 éves volt. A második világháború idején a tudós csatlakozott a Francia Ellenállási Mozgalomhoz, és segítséget nyújtott, katonákat kommunikációs felszereléssel és robbanóanyaggal ellátva. Párizs felszabadítása után Frederic Joliot-Curie vette át az Országos Tudományos Kutatási Központ igazgatójának tisztségét.

Meirid Corrigan

Meirid Corrigan ír aktivista híres a békéért és az igazságosságért folytatott erőszakmentes harcáról. Gyerekként katolikus oktatást kapott, serdülőkortól kezdve titkárként dolgozott, ugyanakkor önkéntes tevékenységet folytatott jótékonysági szervezeteknél. Leginkább Corrigan élethelyzetét befolyásolta három unokaöccse halála, akiket a brit katonák és az ír republikánus hadsereg harcosai közötti utcai lövöldözésben öltek meg. Röviddel ezután az aktivista összefogott barátjával, Betty Williamsszel, hogy felvonulást rendezzen Belfastban az észak-írországi erőszak ellen. Ezen a tüntetésen protestánsok és katolikusok egyaránt részt vettek. Békefenntartó tevékenységének következő állomása a “Békés Emberek Közössége” szervezet létrehozása volt, amely később hozzájárult az észak-írországi etnopolitikai konfliktus rendezéséhez. Ezért a 32 éves Meirid Corrigan a közösség más társalapítóival együtt elnyerte az 1976-os Nobel-békedíjat. Későbbi munkája során a világ több mint 25 országába utazott, és kommunikált prominens politikai és vallási vezetőkkel.

Rudolf Mössbauer

Rudolf Ludwig Mössbauer német kísérleti fizikus a müncheni műszaki egyetemen tanult. Tanárként dolgozott a Planck Intézetben, miután az Egyesült Államokba költözött, a Kaliforniai Műszaki Intézet professzora volt. Robert Hofstedter amerikai tudóssal együttműködve ott végzett kutatásokat a magfizika és a gammaspektroszkópia területén. Felfedezte a nukleáris gamma-rezonancia fluoreszcenciájának hatását a mag visszahúzódása nélkül, amelyet később “Mossbauer-effektusnak” neveztek. Tudományos munkájáért két rangos díjat kapott, és az elvégzett felfedezés kísérleti megerősítése után 1961-ben fizikai Nobel-díjjal tüntették ki. Akkor Mössbauer 32 éves volt. Fejlesztései számos rendkívül érzékeny mérési módszer alapjává váltak, amelyeket a geológiában, a régészetben, az orvostudományban, a kohászatban, valamint a tudomány és a technika számos más területén használnak. Az 1970-es évek óta Rudolf Mössbauer részt vett a nap neutrínók vizsgálatában, majd a francia Laue-Langevin Intézet élén állt. Most a tudós tizenhárom egyetem díszprofesszora, folytatja oktatási és kutatási munkáját.

Frederick Bunting

Frederick Banting kanadai orvos és fiziológus lett az ifjúsági Nobel-díjas orvos, aki 32 évesen kapta meg inzulin felfedezéséért. Érdekes, hogy ez a legfontosabb tudományos áttörés nem valósulhatott meg, mert kezdetben Banting teológiai oktatás megszerzését tervezte. A torontói egyetemen azonban időben meggondolta magát, és felvette az orvostudomány tanulmányait. Egy ideig gyakorló sebészként dolgozott, majd áttért a laboratóriumi kutatásokra, és érdekeltté vált a cukorbetegség elleni küzdelem eszközeinek felkutatása. Ennek eredményeként asszisztensével, Charles Best-lel sikerült izolálni az inzulin hormont a kutya hasnyálmirigyéből. Ez a felfedezés volt az első lépés a szintetikus inzulin tömeggyártása felé, amely cukorbeteg emberek millióinak életét mentette meg. Érdemes megjegyezni, hogy Bunting nem akarta munkáját kereskedelmi célokra felhasználni, és csupán egy dollárért adta el a szabadalmat a Torontói Egyetemnek. Az orvosi érdemeket a Nobel-díj mellett a Brit Birodalom Rendjével tüntették ki, november 14-i születésnapját a cukorbetegség világnapjának tartották.

Li Zhengdao

A kínai származású amerikai fizikus szülőföldjén tanult a National Southwest United University-n, majd a Chicagói Egyetemen folytatta tanulmányait, és a híres olasz fizikus, Enrico Fermi, a világ első atomreaktorának szerzője irányításával doktorált. A következő években Zhengdao, miután átment a Columbia Egyetemre, helyettes professzorként szolgált. 29 évesen pedig az egyetem történetének legfiatalabb professzora lett. Két évvel később (1957-ben) fizikai Nobel-díjat kapott a paritási törvények tanulmányozásában elért eredményeiért, amelyek új távlatokat nyitottak az elemi részecskék tudományos kutatásában. Egyes fizikusok szerint Zhengdao egy lépéssel közelebb engedett az egységes fizikai és matematikai elmélet, az úgynevezett “mindennek az elméletéhez”.

Karl Anderson

Carl Anderson amerikai fizikus és kísérletező alapképzést, majd Ph.D.-t szerzett a Kaliforniai Műszaki Intézetben. Robert Andrews Millikan kiváló fizikus irányításával kezdte kutatni a kozmikus sugarakat. Munkája során Anderson egy részecske nyomát fedezte fel, amelynek tömege megegyezik az elektron tömegével, de ezzel ellentétben nem negatív, hanem pozitív elektromos töltéssel rendelkezik. A tudós kísérletileg meg tudta erősíteni felfedezését azáltal, hogy gamma-sugárzással besugárzott elektron-pozitron párokat alkotott. 1936-ban, amikor Karl Anderson 31 éves volt, kollégájával, Viktor Hessszel együtt fizikai Nobel-díjat kapott. Ugyanebben az évben újabb fontos felfedezést tett – felfedezte a müonnak nevezett instabil szubatomi részecske létezését.

Paul Dirac

Paul Dirac angol tudós elsősorban a gravitáció kvantumelméletével és az elektrodinamikával kapcsolatos munkájával vált híressé. Tudományos karrierjét a Bristoli Egyetemen kezdte, ahol elektrotechnikát, valamint alkalmazott matematikát tanult. Később Dirac belépett a Cambridge-i Egyetem doktori iskolájába, majd 1926-ban felvették a St. John's College tudományos tanácsába. A tudós szerzősége az egyenlethez tartozik, amelyet később róla neveztek el. Ez az egyenlet az elektromágneses tér és a szabad elektronok kölcsönhatásának és az elektron-pozitron pár megjelenésének a magyarázatára szolgál. Munkásságáért az akkor 31 éves Paul Dirac fizikai Nobel-díjat kapott.

Werner Heisenberg

Werner Heisenberg német elméleti fizikust magabiztosan nevezhetjük a kvantummechanika egyik fő úttörőjének. Járt a müncheni egyetemre, és mindössze 22 éves korában megvédte a kvantumelmélet doktori disszertációját. Ezután az ígéretes fiatalembert meghívták dolgozni a göttingeni egyetemre, ahol Max Born asszisztense lett. 1927-ben a lipcsei egyetemen felvette az elméleti fizika professzori posztját, párhuzamos tudományos tevékenységet folytatva. Heisenberg vezető szerepet játszott a kvantummechanikai elmélet fejlesztésében, amiért fizikai Nobel-díjat kapott. Ekkor a fiatal tudós 31 éves volt. Heisenberg bizonytalansági elvének megteremtése mellett felbecsülhetetlen mértékben hozzájárult a ferromágnesesség, a szubatomi részecskék és sok más fizikai jelenség tanulmányozásához. A második világháború után a Max Planck Intézet igazgatójaként dolgozott, és Németországban egy atomfizikai munkacsoportot vezetett.

William Lawrence Bragg

William Lawrence Bragg fiatal ausztrál tudós 25 éves korában fizika Nobel-díjat kapott édesapjával, William Henry Bragggal együtt. Kora korától kezdve élénk érdeklődést mutatott a tudomány iránt, amit bizonyít, hogy Bragg már tizennégy éves volt, és bekerült az Adelaide-i Egyetemre, ahol matematikát és fizikát tanult. Miután családjával az Egyesült Királyságba költözött, folytatta tanulmányait, és a Cambridge-i Egyetem Trinity College-ján végzett. A tudományos munka végzése közben Lawrence Bragg és édesapja röntgenspektrométer segítségével kristályokat vizsgáltak és felfedezték a röntgendiffrakció törvényét, amely lehetővé teszi a kristályatomok helyzetének meghatározását. 1915-ben érdemeiket Nobel-díjjal tüntették ki, majd négy évvel később Braggot kinevezték a manchesteri Viktoriánus Egyetem fizika professzorává.

Malala Yusufzai

A pakisztáni lány 11 éves korában vált híressé, miután elkezdett blogolni a BBC-nél, ahol részletesen beszélt a tálibok Swat régiójának életéről. Malala a gyermekek jogainak és a pakisztáni nők oktatáshoz való hozzáférésének támogatását szorgalmazta. A kormányerők offenzívája és a tartomány 2009-es felszabadítása után a táliboktól folytatta tevékenységét. Három évvel később megtámadták az iskolabuszt, amelyben Malala más gyerekekkel utazott: fegyveresek fejbe lőtték a lányt, és két másik gyermek is megsebesült. Miután katonai kórházba szállították, egy ideig kómában feküdt, miután állapota javult és lehetővé tette a szállítást, Malalát repülővel Birminghambe szállították. A pakisztáni miniszter távollétében a Bátorság Csillagával tüntette ki a fiatal aktivistát, Christina Lamb brit újságíró pedig önként vállalta, hogy segítse a lányt önéletrajzi könyvének megírásában. Az életrajz következő évi kiadását a tálib tisztviselők beárnyékolták, állítva, hogy alkalmanként megismétlik a merényletet, Malala ennek ellenére nem félt a fenyegetéstől és nem hagyta abba az elnyomás elleni harcot. 2013-ban két díjat kapott: Anna Politkovszkaja-díjjal és Szaharov-díjjal. 2014-ben a tizenhét éves Malala Yusufzai Kailash Satyarthi indiai aktivistával elnyerte a Nobel-békedíjat, és ezzel a történelem legfiatalabb Nobel-díjasává vált.

Figyelem! Ez az értékelés szubjektív, és nem jelent hirdetést, és nem szolgál vásárlási útmutatóként. Vásárlás előtt konzultálnia kell szakemberrel.