9 legnagyobb szöcske a világon

A legjobbak áttekintése a szerkesztõbizottság szerint. A kiválasztási kritériumokról. Ez az anyag szubjektív, nem minősül reklámnak, és nem szolgál vásárlási útmutatóként. Vásárlás előtt konzultálnia kell szakemberrel.

A szöcskék az egyik leggyakoribb rovar Oroszország déli régiói és a posztszovjet országok lakói számára. A pusztákon élve felismerhető csicsergésükkel kitöltik ezeket a nyílt tereket. A mezőkről zöldségeskertekbe költöznek, ahol hébe-hóba felszállnak a paradicsom sűrűjéből az aratás során.

Általában a szöcskék nemzetségéből származó rovarok a civilizáció kezdetétől fogva együtt éltek az emberiséggel. A sáska veszélyes kártevő, amelynek razziái éhséget és pestist okozhatnak, amit még a Biblia is említ. A tücskök nem annyira ijesztőek, bár rendkívül nehéz elaludni, hogy csiripeljenek valahonnan az ágy (vagy a szekrény? Vagy a tapéta alatt? De hol van ő?!) Ezért úgy tűnik, hogy a szöcskék nem lephetnek meg semmit.

De nem, megtehetik. Méretek. Ezen rovarok egyes fajai lenyűgöző méretűre nőnek. Róluk – a világ legnagyobb szöcskéiről -, és ebben az anyagban fogjuk tárgyalni.

A világ legnagyobb szöcskéinek ranglista

Jelölés	egy hely	név	Hossz
A világ legnagyobb szöcskéinek ranglista	9	Zöld szöcske (Tettigonia viridissima)	43 cm.
	8	Sztyepp zsír (Bradyporus multituberculatus )	60 CM.
	7	Kövér Pallas (Deracantha onos )	60 CM.
	6	Tüskés ördög (Panacanthus cuspidatus)	60 CM.
	5	Mormon szöcske (Anabrus simplex)	80 CM.
	4	Sztyeppekacsa (Saga pedo)	80 CM.
	3	Sivatagi sáska (Schistocerca gregaria)	100 CM.
	2	Óriás Ueta (Deinacrida heteracantha )	100 CM.
	1	Óriás lábú szöcske (Arachnacris corporalis )	130 CM.

9. hely: Zöld szöcske (Tettigonia viridissima), 43 mm-ig

Értékelés: 4.2

Érdemes az ismert zöld szöcskével kezdeni, más néven közönségesnek. Ezek a rovarok Oroszország szinte egész területén megtalálhatók, kivéve talán Szibériát és a cirkumpoláris régiókat. A faj legnagyobb példányai 28-43 mm hosszúra nőhetnek.

Neve ellenére a közönséges szöcske nem feltétlenül kizárólag zöld színű. Az élőhelytől függően vannak sárga vagy barna-barna alfajok is. Tehát Oroszország déli részén (Rosztovi régió, Krasznodar területe) piszkos sárga rovarok élnek, vörös, kék vagy átlátszó szárnyakkal.

Meglepő módon a közönséges szöcskék ragadozók. Kis rovarokkal táplálkoznak, gyakran lepkéket fognak és alkalmanként kannibalizmushoz folyamodnak. Ha az élelmiszerellátás nem elegendő, a szöcskék átállhatnak növényi táplálékra – aztán kártevőkké válhatnak. A kellő energia tárolása érdekében elkezdenek nagy mennyiségű zöld tömeget felszívni, megeszik a faleveleket, a kalászos gabonákat, sőt a rügyeket vagy virágokat is.

A normális élőhelyhez a szöcskéknek elég magas páratartalomra van szükségük. Ezért könnyebben megtalálhatók a rendszeresen öntözött veteményeskertekben, mint a mezők közepén. Ezen kívül erdők, füves mocsarak szélén, valamint a folyók és patakok part menti övezetében élnek.

8. hely: pusztai zsír (Bradyporus multituberculatus), 60 mm-ig

Értékelés: 4.3

A pusztai zsír elvileg nem nagyon hasonlít a szöcskéhez – külsőleg közelebb áll az Orthoptera osztag szomszédjához, a medvéhez. De az entomológusok a Bradyporus multituberculatus fajt a gömbfejű szöcskék családjának tulajdonítják. Tehát ez a rovar, amelynek nőstényei akár 60 mm hosszúságúak is, meglehetősen érdemes felvenni a minősítésünkbe.

A Tolstun sztyeppe endemikus Oroszország fekete-tengeri régiójában. Korábban egészen a Voronyezsi régióig megtalálható volt, de mára az elterjedési hely jelentősen csökkent az élőhelyviszonyok változása miatt. Tehát most csak a Fekete és az Azovi-tenger partján csodálhatja meg a sztyeppei zsírokat, és el kell mennie a néhány szűz sztyeppéhez, amelyekben forbs és gabonafélék vannak. Kevés ilyen hely maradt – és ezért a szöcske szerepel Oroszország Vörös Könyvében.

Elődjével ellentétben a sztyeppei zsír növényevő szöcske. Az étrendben a gabonafélék zöld tömege dominál, néha zsálya, pitypang, útifű és más gyógynövények találhatók. A tudósok azt is megjegyezték, hogy a sztyeppei kövér ember néha megrágja az elhullott rovarok hasát, beleértve saját fajaikat is.

A szöcske nagy és hatalmas. Fényesen feketére festett, könnyebb mancsokkal. A szárnyak hiányoznak, a „nyakból” kezdetleges áttetsző elytra nő. A nőstények élénkebb színűek, a has végén hosszú ovipositor található.

7. hely: Tolstun Pallas (Deracantha onos), 60 mm-ig

Értékelés: 4.4

A Fat Pallasa, más néven „túlsúlyos drón”, egy nagy sztyeppei szöcske, amely nem tud ugrani vagy repülni. Tehát neki csak a földön kell kúsznia. A rovarok 60 mm hosszúságúra nőnek meg (nőstényeknél, beleértve az ovipositort is).

A Fat Pallas egy reliktumfaj, amely az őskortól kezdve evolúció nélkül maradt fenn. Az érintetlen pusztákon lakik Transbaikalia, Mongólia és Észak-Kína területén. Számos Vörös Könyv szerepel, mivel nem tudott alkalmazkodni az emberekkel való együttéléshez. Az emberek tevékenysége – szűz sztyeppék legeltetése és szántása – megsérti a kövér Pallas létfeltételeit, ami a fajt különösen érzékenysé teszi az esetleges éghajlati változásokra. Ezenkívül Mongóliában és Kínában ezeket a szöcskéket korábban megették – megsütve.

A szöcskék szokatlan megjelenésűek – nehéz, terjedelmes test, rövid lábak, teljesen hiányzó szárnyak (még az elytra, akárcsak a pusztai zsíré, gyakorlatilag nem marad meg a Pallasovban). Színe világosbarna, fekete és piros foltokkal. Mindenevő, de nem vadász – növényekkel, nagy rovarok maradványaival táplálkozik. A kannibalizmus a fogságban is megfigyelhető.

6. hely: tüskés ördög (Panacanthus cuspidatus), 60 mm-ig

Értékelés: 4.5

A tüskés ördög szöcske (Panacanthus cuspidatus) meglehetősen ritka és rosszul vizsgált rovar. A fajt nemrég fedezték fel, trópusi erdőkben találták meg. A rovar akár 60 mm hosszú is lehet.

A „tüskés ördög” elnevezés annak a ténynek köszönhető, hogy egész testét éles, háromszög alakú tüskék borítják. A szöcske védelemre használja őket, ami miatt képes még meglehetősen nagy madarakat is taszítani. Veszély esetén a „tüskés ördög” felemelkedik a hátsó lábain, és a legélesebb tüskékkel tűzdelt első párját kezdi lengetni. Egy ijesztően kinéző fej hozzáad egy sárga-narancs-fekete mandibillal és rózsaszín-vörös szemű fejet is. A rovar többi teste élénkzöld színű – a has kivételével sárga.

A „tüskés ördög” egy éjszakai rovar. Mindenevő, azonban az étrend nagy részét növényi termékek alkotják: gyümölcsök, magvak, zöld tömeg. Érdekes módon a Panacanthus cuspidatus hallószervei nem a hátsó lábakon helyezkednek el, mint más szöcskéknél, hanem az elülső lábakon.

A „tüskés ördög” szárnyai, csakúgy, mint a kövéreké, kezdetlegesek. Csak csíkozásra használják. Szöcske nem tud repülni.

5. hely: mormon szöcske (Anabrus simplex), 80 mm-ig

Értékelés: 4.6

A kövér emberekkel való bizonyos hasonlóságok ellenére a mormon szöcske (vagy, ahogy az Egyesült Államokban nevezik, a „mormon tücsök”) az igazi szöcskék családjába tartozik. Ugyanaz, mint a közönséges zöld. Csak ennek a hatalmas szöcskének nincsenek szárnyai, csak kezdetleges folyamatok maradnak meg, és egy nehéz és terjedelmes test képes akár 80 mm hosszúságúra is megnőni.

A mormon szöcske szinte Észak-Amerikában él, és az élet számára legelésző földeket üröm és cserjék uralják. A rovar színe a helytől és a körülményektől függően változik. Vannak fekete rovarok is, és barna, vörös és lila, sőt zöld.

A mormon szöcske érdekes vonása rajong. A rovar nem tud repülni, de bizonyos esetekben valamilyen okból nagy „nyájakban” gyülekezik. Barangolnak, napi 2 kilométert tesznek meg gyalog, útközben zöld masszát esznek. Több olyan eset is előfordult, amikor a mormon szöcskék rajjai forgalomzáráshoz vezettek – amíg a rovarraj át nem lépte az utat, addig az autók nem haladhattak rajta.

Az ok, amiért a mormon szöcskék rendszeresen összegyűlnek rajokban és körbeutazzák Amerikát, még nem világos. Egyes kutatók az időjárással, mások tápanyagok (fehérjék és só) hiányával, mások pedig maguk a rovarok kannibalisztikus viselkedésével társítják.

4. hely: sztyeppei lyuk (Saga pedo), 80 mm-ig

Értékelés: 4.7

A steppe dybka Oroszország legnagyobb szöcskéje. 80 mm-ig is megnőhet. Megtalálható az ország dél-európai részén, valamint Ukrajnában, Kazahsztánban és Grúziában. Ez azonban nem elterjedt, mivel az élőhelyek pusztulnak, ezért szinte minden ország Vörös Könyvében szerepel.

A kövér emberekhez hasonlóan a sztyeppei szár is inkább a szántatlan réteket kedveli. Az emberi mezőgazdasági tevékenységek, beleértve a legeltetést és a növénytermesztést, a rovarok természetes élőhelyeinek pusztulásához vezetnek.

A sztyeppei dybka nagyon felismerhető megjelenésű. A szöcske szinte teljes testét matt sötétzöld színre festették, ami segít beleolvadni a fűbe. A szárnyak teljesen hiányoznak, még a kezdetleges elytra sem. Az első lábak erőteljesek, hegyes szélűek, mint egy imádkozó sáska.

A sztyeppei kacsa egyik legérdekesebb tulajdonsága a partenogenetikai szaporodás. Ennek a szöcskének nincs hímje, csak nőstényei. Megtermékenyítés nélküli tojásrakásról van szó, amelyből genetikailag azonos szöcskék kelnek ki. Vagyis valójában a pusztai kacsa klónozza magát a szaporodás során. Az ilyen típusú szaporodás miatt a rovarnak nincsenek „párzási periódusai” – a nőstény egész életében tojást rak, sőt elhullott példányokban is több egység található a „méhben”.

A pusztai kacsa egy ragadozó szöcske, amely csapdázó típusú vadászatot használ. A rovar elrejtőzik a fűben, majd kisebb gerinctelen állatokra rohan, amelyek történetesen a közelben vannak. Az étrend kisebb szöcskéket, mocsarakat, bogarakat, poloskákat és imádkozó mantát tartalmaz.

3. hely: Sivatagi sáska (Schistocerca gregaria), 100 mm-ig

Értékelés: 4.8

A sivatagi sáska, más néven afrikai sáska a család legnagyobb tagja. 100 mm-ig megnőhet. És ő az, aki az emberek számára a legveszélyesebb kártevő – a sivatagi sáska rajok egész mezőket, veteményeskerteket és szőlőskerteket képesek felemészteni, így az emberek a következő évre élelem nélkül maradnak. És akkor újabb raj érkezik.

A sivatagi sáska nemcsak a falánksága miatt veszélyes (naponta annyi zöld tömeget eszik meg, amennyit megterhel). Több tíz kilométeres repülésre is képes, és a mozgás sebessége nagyon nagy. A rovar is nagyon gyorsan szaporodik. Az év folyamán 5-7 új sáska generációnak van ideje megjelenni.

A sivatagi sáska elsősorban Észak-Afrikában él – a kontinens trópusi és szubtrópusi zónáiban. De terjedhet Hindustanra és Arábiára is. Megfelelő élelmiszer-erőforrásokkal ülő életmódot folytat, éhség esetén azonban nyájakba és rajokba képes összegyűlni, és több tíz-száz kilométert repülni, megfelelő mennyiségű zöld tömeg után kutatva. Fűszernövényekkel táplálkozik, leveleket és gyümölcsöket eszik fákról és cserjékről.

A rovar élénk sárga színű, világosabb hasú. A szárnyak átlátszóak, apró fekete foltokkal. Repülés közben jellegzetes csipogást bocsát ki, amely rajokban felismerhető zümmögéssé egyesül, kilométerekre terjedve a nyájtól és a sáskák közeledésének szimbólumaként szolgál.

2. hely: Óriás uéta (Deinacrida heteracantha), 100 mm-ig

Értékelés: 4.9

Az óriás uéta a nemzetség legnagyobb tagja, ugyanakkor a világ legnehezebb rovarai közé tartozik. Ennek a fajnak a nőstényei legfeljebb 100 mm hosszúak és 71 grammot nyomhatnak. Természetesen ilyen méretekkel a rovar nem tud repülni és ugrani, hanem mászva mozog.

Az óriás Ueta endemikus Új-Zélandon. Nagyon ritka jellegű, az egyetlen populáció a Little Barrier Nemzeti Parkban van nyilvántartva. Világosbarna, fekete csíkokkal festett. A szöcske jellemző vonása a hátsó lábain található négy hosszú tüske. Ha egy rovar megijed, felemeli ezt a pár lábat, és így fenyegető testet ölt.

Meg kell jegyezni, hogy a 71 gramm tömeg nem csak a maximálisan regisztrált tömeg. Ezt a tömeget csak tojásrakásra kész nőstényeknél figyelik meg. „Leendő gyermekek” nélkül a rovar súlya csak 19-25 gramm.

Az óriás uéta nagy mérete és tömege ellenére főként növényevő szöcske. Az étrend magvakból, gyümölcsökből, gyümölcsökből és virágokból áll. Rendkívül ritka, hogy egy rovar „lakomázik” a fehérjetartalmú ételekben, és apró gerincteleneket fogyaszt. Az uéta a növények elfogyasztása után néhány növény magjának szétterítésével lép be a helyi ökoszisztémába.

1. hely: Óriás hosszú lábú szöcske (Arachnacris corporalis), 130 mm-ig

Értékelés: 5.0

Az óriási hosszú lábú szöcske a legnagyobb szöcske. A 130 milliméteres méretig egészen hasonlít egy kis cicához vagy egy felnőtt tenyéréhez. Kizárólag Malajziában található.

A rovar szinte teljesen zöld. Csak a lábak sárgabbek, a szárnyak szélén fekete szakadások vannak. Ennek a megjelenésnek köszönhetően a szöcske szinte láthatatlanná válik az esőerdőben – könnyen összetéveszthető egy kissé elrontott falevéllel. Ezért sem a ragadozók, sem a növényevő „szomszédok” számára nem érdekes.

Mint sok más szöcske, az óriás lábszár mindenevő rovar. Az étrend nagy része növényi élelmiszerekből áll – levelek, gyümölcsök és virágok. De néha kisebb gerinctelenekre vadászni kezd, és a dömpinget sem veti meg. Ennek ellenére a rovarnak fehérjetáplálékra van szüksége.

Annak ellenére, hogy a True Grasshopper nemzetséghez tartozik és viszonylag hosszú lábakkal rendelkezik, az Arachnacris corporalis elvesztette az ugrás képességét. És ritkán repül és vonakodva, inkább mászik. Főleg éjszaka van.

---

Figyelem! Ez az értékelés szubjektív, és nem jelent hirdetést, és nem szolgál vásárlási útmutatóként. Vásárlás előtt konzultálnia kell szakemberrel.