A világ 10 legnagyobb zeneszerzője a New York Times szerint

A legjobbak áttekintése a szerkesztõbizottság szerint. A kiválasztási kritériumokról. Ez az anyag szubjektív, nem minősül reklámnak, és nem szolgál vásárlási útmutatóként. Vásárlás előtt konzultálnia kell szakemberrel.

Míg a zene világát nagymértékben befolyásolják a divatirányzatok, van egy olyan terület, amely több mint száz éve változatlan – a klasszikusok. A klasszikus zeneszerzők művei alkotóik életében nagy sikert arattak, és az idő múlásával az egész világon felismerhetővé váltak. A klasszikus zenét az egyetemeken tanulmányozzák, sőt terápiás célokra is használják, az emberi pszichére gyakorolt ​​jótékony hatása miatt. Nemrégiben a New York Times mérvadó kiadását képviselő zenei szakértő nagyszabású tanulmányt végzett annak érdekében, hogy azonosítsa az emberiség történelmének tíz legkiemelkedőbb zenei szerzőjét. Tudjuk meg, mely zeneszerzőket tartják a világ legjobbjainak.

A világ legjobb zeneszerzőinek rangsorolása a New York Times szerint

Bartok Béla

Értékelés: 4.1

A 20. század egyik legelismertebb újítója felbecsülhetetlen mértékben hozzájárult a világzenéhez. A leendő zeneszerző a Nagysentmiklos nevű román faluban született 1881-ben. Kora korától kezdve szülei a zene szeretetét keltették benne. Bartok édesanyja zongorázott, édesapja amatőr zenész volt, aki részt vett a helyi zenekar tevékenységében. Ötéves korára zongoradarabot adhatott elő apjával. Az első nyilvános bemutatkozásra Bartok 11 éves korában került sor. Jótékonysági zenekarban játszott a kárpátaljai Vinogradov városában, nemcsak Beethovent, hanem saját szerzeményének zenéjét is előadva. Nem sokkal később a fiatal zeneszerző Pozsonyba indult, ahol Erkel Lászlónál tanult, majd a Zeneakadémiára került, ahol felvételi vizsga nélkül vették fel.

Érettségi óta Bartok ragyogó zenei karrierbe kezdett. Szerzőségében olyan művek szerepelnek, mint a “Kékszakállú herceg vára” opera, a “The Wood Prince” balettkompozíciók és a “The csodálatos mandarin”. Ez utóbbit a cenzorok nem fogadták el, akik túl obszcénnek tartották. Emellett Bartok számos, a folklór ihlette kompozíciót készített, amelyek közül az egyik a “Balkán táncok”. A náci időszakban a zeneszerző nem volt hajlandó fellépni Németországban, sőt elhagyta az Osztrák Zeneszerzők Szövetségét, mivel meggyőződéses antifasiszta volt. A háború kitörésekor Bartok az Egyesült Államokba emigrált, ahol New Yorkban élt. A Merkúr egyik kráterét a híres zeneszerzőről nevezték el.

Richard Wagner

Értékelés: 4.2

A német zeneszerző óriási hatással volt Európa zenei kultúrájára és általában a művészet elméletére. Operakompozíciói akkoriban valóban forradalmiak voltak. Wagner 1828-ban kezdett zenét tanulni, ezt örökbefogadó apja, Ludwig Geyer színész segítette elő. 1831-től zenét tanult a lipcsei egyetemen. Hosszú ideig Wagner színházi kórusmesterként, majd karmesterként, később pedig udvari zenekarmesterként dolgozott a szász udvarban. A zeneszerző hírneve a “Rienzi. Az utolsó tribune” című operával kezdődött. 1849-ben részt vett a drezdai felkelés eseményeiben, támogatva a monarchia helyébe lépő németországi köztársasági kormány létrehozásáért folytatott küzdelmet. A forradalmárok veresége után Zürichbe ment. Ott kezdte Wagner a Nibelungenek gyűrűje című híres ciklusának megalkotását, és létrehozta a Tristan és Isolde című zenés drámát is. 1864-ben a zeneszerző Münchenbe költözött, ahol a Siegfried és az Istenek halála című operákat írta. Élete utolsó időszakában Velencében élt.

Wagner zenéje filozófiai koncepciójának tükröződése volt, amelyben a fő helyet a zenei dráma kapta. A művészet legmagasabb megtestesítőjének és munkájának fő jelentésének tartotta. A zeneszerző reformista nézetei már korai műveiben jól láthatók voltak, mint például a “Repülő holland” vagy a “Tannhäuser”. Wagner operái komoly lendületet adtak az európai és az orosz zene modernizmusának alakulására. A kompozíciókkal való munka mellett a zeneelmélettel, valamint elmélettel és művészettörténettel kapcsolatos cikkek írásában is bizonyított. Wagner filozófiájának fő lényege abban a meggyőződésben rejlik, hogy a világharmónia elérése csak a szépség és az egyetemes szabadság egységének – két alapelv – feltételével lehetséges.

Giuseppe Verdi

Értékelés: 4.3

Ennek az olasz zeneszerzőnek a műve a 19. századi olasz opera fénykorát jelentette. 28 opera remekművet hagyott maga után, amely később inspirációként szolgált sok utódjának. Érdekes egybeesés: Verdi 1813-ban született, ugyanabban az évben, mint leendő kreatív riválisa, Wagner. Giuseppe Verdi szegény családban nőtt fel, és minden esélye meg volt arra, hogy vendéglős legyen, mint az apja. De észrevették a fiú művészet iránti vágyát, szülei adtak neki egy spinettet (egy kis asztali billentyűs hangszert), és elküldték Pietro Baistrocchihoz is tanulni. Aztán Verdi Bucettóban tanult zenei műveltséget, a Filharmónia Társaság igazgatójánál. Tizennyolc éves korában megpróbált belépni a milánói konzervatóriumba, de a “nem elég magas szintű zongorajáték” miatt nem engedték be (ma már ez a zenei konzervatórium viseli a nevét), ezért magán tanulmányait folytatta.

Verdi első nyilvános megjelenésére 1830-ban került sor. De a jól megérdemelt hírnév és kritikai elismerés a zeneszerzőt az “Othello” opera premierjével érte el. Hosszú és eredményes kreatív időszak után úgy döntött, hogy követi második felesége, Giuseppina Strepponi énekesnő példáját, és befejezi zenei karrierjét. Verdi azonban hamarosan visszatért az opera világába, megírta a Rigolettót, majd a Traviatti-t, ami nagy sikert és nemzetközi hírnevet hozott számára.

Johannes Brahms

Értékelés: 4.4

Johannes Brahms német zeneszerző és zenész a romantikus időszak egyik kulcsfigurája. Hamburgban született, nagybőgős fia, akitől a zene szeretetét örökölte. Gyermekkorától kezdve Brahms zongorát, fúvós- és vonós hangszereket, valamint kompozícióelméletet tanult. Már 10 éves korában koncerteken lépett fel. A magániskola elvégzése után a tizennégy éves Brahms adta első zongorakoncertjét. Zeneszerzőként debütált 1852-ben, miután megírta a fis-moll szonátát. Egy évvel később Brahms megismerte Robert Schumannt és Liszt Ferencet, ami pozitív hatással volt zenei karrierjére. Közvetlenül ezután számos kiemelkedő művet készített mind a zongorából, mind a kamarazenéből. Pár évig Brahms udvari zenészként szolgált a herceg udvarán, de gyorsan unta az ilyen munkát.

Az 1868-as év különösen fontossá vált a zeneszerző munkájában, amikor az egyik legismertebb művének ősbemutatójára került sor, amely a “német Requiem” nevet viselte. A siker a későbbi szerzeményekre is várt. Miután híressé vált, Brahms sokat utazott egész Európában. Az életkor előrehaladtával kezdett megbetegedni, ugyanakkor szinte életének utolsó napjaig sem hagyta abba a zenét. Mindig több mint nyolcvan, különféle műfajú művet írt, az opera kivételével. A zeneszerző tehetsége és eredeti stílusa leginkább szimfóniáiban nyilvánult meg.

Igor Sztravinszkij

Értékelés: 4.5

A híres orosz zeneszerzőt és zongoristát, Stravinsky-t a 20. századi zenei kultúra egyik legkiválóbb képviselőjének tartják. Zenész családban nőtt fel, gyermekkorától kezdve zongorát tanult, majd magánórákat vett Rimszkij-Korszakovtól, akinek irányításával megalkotta első műveit. Hamarosan a fiatal tehetségre felfigyelt Djagiljev színházi alak, és meghívta Sztravinszkijt, hogy balettet írjon társulatának. Ez a három Tűzmadár, Petrushka és A tavasz rítusa című balett nemzetközi hírnevet szerzett neki. Az első világháború kitörése előtt Stravinsky és családja Svájcba indult, majd Franciaország fővárosába költözött, soha nem tért haza. Ott írta operáit: “A csalogány” és “A katona története”. Kicsivel később zongoraművészként debütált, amikor részt vett egy saját kompozíciós koncertjén.

A XX. Század 30-as éveiben Stravinsky főleg koncerteken dolgozott, hegedűre és zongorára készített kompozíciókat. Sokat turnézik, többek között az Egyesült Államokba is, ahol a zeneszerző a második világháború kitörése kapcsán költözik. Stravinsky hosszú ideje Kaliforniában él, ahol számos kiemelkedő művet ír, köztük az Orpheus balettet és A gereblye haladása című operát. A világ első Stravinsky Múzeumát 1990-ben nyitották meg, az ukrán Ustilug városban, a Volyn régióban található.

Claude Debussy

Értékelés: 4.6

A zeneszerző zenéje közbenső kapcsolat a klasszikus romantika és a 20. század modernizmusa között. Az impresszionista mozgalom legkiemelkedőbb képviselőjének tartják.

Claude Debussy Párizs külvárosában született és nőtt fel, egy szegény kereskedő családjában. Kora korától kezdve zenét tanult, és tízéves korában belépett a párizsi konzervatóriumba, ahol Antoine Marmontel zongoraművész irányításával zongorát tanult. Tanulmányai során Debussy többször összecsapott konzervatív tanárokkal, akik nem helyeselték a hallgató hajlandóságát a zenei kísérletek iránt. A zeneszerző hosszú időt töltött von Meck orosz filantróp családjában, házi zenetanárként utazott velük. Különösen lenyűgözte egy oroszországi utazás, ahol Debussy megismerkedett Csajkovszkij művével, amelyről aztán csodálattal beszélt.

Visszatérve Franciaország fővárosába, Debussy jelentősen kibővítette ismeretségi körét, nagyrészt Vanier énekesnő jóvoltából; később több románcot is dedikált neki, köztük a híres “Mandolin” -t és a “The Mute Under” -et. Későbbi munkájáért a zeneszerző Grand Rome-díjat kapott. A jövőben az új stílus kreatív keresését elősegítette Eric Satie-val való ismeretsége. A Debussy egyik legfontosabb kompozíciója a “Faun délutánja” impresszionista előjátéka volt.

Franz Schubert

Értékelés: 4.7

Franz Schubert a klasszikus romantika műfajának legfontosabb alakja. Zenéje arra az időre példátlan eredetiséget és függetlenséget mutat. E szerző szerzeményei a mai napig népszerűek maradnak a komolyzene műértői körében.

Schubert Bécs külterületén született, egy plébániatanár és amatőr zenész fia. Apja hegedülni tanította, bátyja pedig bemutatta a zongorának. Nyilvánvaló zenei tehetsége ellenére a leendő zeneszerző tanári szemináriumban végzett és édesapjával ugyanabban az iskolában dolgozott tanárként. Szabadidejében zenét tanult. Az első mű a “Sátán vára” című opera volt. Schubert sikere az 1816-ban létrehozott “The Forest Tsar” ballada után következett. Pár évvel később elhagyta szülővárosát Zhelizben, és zeneórákat kezdett tartani gróf Esterházy lányainak. Franz Schubert 1828-ban adta első és egyetlen nyilvános koncertjét, ez volt élete legnagyobb diadalának pillanata. Valamivel több mint hat hónappal később a nagy zeneszerző tífuszban halt meg.

Rövid élete ellenére Schubert kilenc szimfonikus mű, több tucat kamara- és zongoradarab, valamint több mint 600 dal örökségét hagyta hátra. Az egyik legnépszerűbb és a mai napig felismerhető a nem sokkal halála előtt írt “Swan Song” című gyűjteménye.

Wolfgang Amadeus Mozart

Értékelés: 4.8

Mozart minden tekintetben kiemelkedő osztrák zeneszerző és virtuóz zenész, a klasszikus koncertműfaj egyik megalapítója. Fenomenális tehetsége volt már a kora gyermekkorban. Mozart munkájának óriási hatása volt Európa és az egész Nyugat zenei kultúrájának további fejlődésére. Mindössze 35 évet élve a fiatal zseni körülbelül 600 művet hagyott maga után, amelyek többségét remekművekként ismerik el.

Mozart udvari hegedűs családjában született, gyermekkorát Salzburgban töltötte. Három évesen kezdett zenét tanulni, ötéves korában pedig már saját kis darabokat komponált. Apja a kis virtuóz tehetségének fejlesztésére vágyott egy útra, amely során Beethoven koncertekkel lépett fel a különféle nemesség házaiban, végül apjával és nővérével meghívást kapott Bécsbe, Mária Terézia császárné közönségéhez. A zeneszerző fiatalsága kreativitással és előadásokkal telt. 1782-ben az osztrák fővárosban bemutatta “A rablás a szeraglioból” című operáját, amely gyorsan népszerűvé vált, többek között a szomszédos országokban is.

Hírességének csúcsán Beethoven egyesítette a koncert- és oktatási tevékenységeket, és mindkettőért jelentős jogdíjat kapott. Ennek az időszaknak a legfeltűnőbb alkotásai a “Figaro házassága” és a “Don Juan” operák. De rövid idő után híre kezdett csökkenni, ami pénzügyi nehézségekhez vezetett. Mozart mégis életében végig szó szerint dolgozott a zenén. Utolsó és befejezetlen munkája a híres Requiem volt.

Ludwig van Beethoven

Értékelés: 4.9

A legendás zeneszerző, a Bécsi Klasszikus Iskola képviselője, az egyik legjobban előadott az évszázadok során, sőt a mai napig. Korának minden műfajában dolgozott, de az általa írt hangszeres kompozíciókat tartják a legtöbb remekműnek.

Beethoven a német Bonn városában született és nőtt fel. Apja tenor volt, nagyapja zenekarmester. A zeneszerző első alkotása 12 éves korában jelent meg. Aktívan tanult zenét, de édesanyja halála arra kényszerítette a 17 éves fiút, hogy halogassa tanulmányait és zenekarba helyezkedjen el, hogy a családot anyagi segítséget nyújthassa. Aztán Beethoven még folytatta tanulmányait, előadásokon vett részt a Bécsi Egyetemen és zártkörűen tanult. Haydn volt a tanára, majd Salierinél tanult. Az első fellépéseitől kezdve Beethoven elnyerte a virtuóz hírnevét, ráadásul előadásmódját élesen megkülönböztette bátorsága és eredetisége.

Az osztrák fővárosban tartózkodása alatt a zeneszerző számos zongoraszonátát készített, valamint számos koncertet készített. 1796-ban Beethoven kezdett elveszíteni hallását a belső fül gyulladása miatt, ami majdnem öngyilkossághoz vezette. De szerencsére tartózkodott ettől a lépéstől, és végül a legragyogóbb műveivel ajándékozta meg a világot, köztük a “Fidelio” operát, a Hatodik és Kilencedik Szimfóniákat.

Johann Sebastian Bach

Értékelés: 5.0

Bachot sokan minden idők legnagyobb zeneszerzőjének és orgonistájának tartják, akinek munkája alapot szolgáltatott a leghíresebb zenészek inspirációjához, akik a következő tíz, sőt száz évben is éltek. Élete során több mint ezer különböző műfajú kompozíciót készített. Bach műveinek többsége a szakrális zene kategóriájába tartozik, mivel ő meggyőződéses protestáns volt.

Bach örökletes zenészek családjában nőtt fel, 10 éves korára a fiú árva lett, és idősebb testvére nevelte, aki megtanította hangszeren játszani. 15 évesen Luneburgba ment tanulni, és miután befejezte az énekiskolát, Weimarban Ernst hercegnél udvari zenész posztot töltött be. Ezután Bach orgonistaként szolgált a templomban, szabadidejében pedig zenekari művek írásával foglalkozott. Weimari karrierje végére a zeneszerzőt széles körben elismerték és tisztelték. 1717-ben Bachot Anhalt-Ketensky herceg vette fel Kapellmeister posztjára. Ekkor jöttek létre a híres Bradenburgi Koncertek. 1729 óta pedig a maestro volt a lipcsei zene kollégium vezetője.

A zseniális zenész egyik legösszetettebb alkotása a “Fúga művészete” című ciklus, amelynek létrehozása során Bach minden tapasztalatát és egyedülálló tehetségét felhasználta a többszólamú kompozíciók megírásában. A ciklus nem fejeződött be teljesen, mivel nem sokkal a zeneszerző halála előtt írták. Élete utolsó éveiben népszerűsége csökkent, és csak a 20. században történt a művei jelentésének újragondolása. Jelenleg Bach zenéjét tartják a legértékesebb kulturális örökségnek, és ez az egyik olyan kompozíció, amely a Voyager űrhajó aranylemezén szerepel.

Figyelem! Ez az értékelés szubjektív, és nem jelent hirdetést, és nem szolgál vásárlási útmutatóként. Vásárlás előtt konzultálnia kell szakemberrel.