A legjobbak áttekintése a szerkesztõbizottság szerint. A kiválasztási kritériumokról. Ez az anyag szubjektív, nem minősül reklámnak, és nem szolgál vásárlási útmutatóként. Vásárlás előtt konzultálnia kell szakemberrel.
A denevérek a denevérek rendjébe tartoznak: ők és legközelebbi rokonaik, a gyümölcs denevérek az egyetlen olyan placenta emlősök, akiknél a csapkodó repülés a fő mozgási mód. Összesen több mint ezer különböző denevérfaj létezik, ezek többsége denevér, zoológusok által 17 családra osztva. Ezeknek az állatoknak az élőhelye az Antarktisz kivételével az összes földrészre kiterjed. Nem csak a tundrában, a sarki régiókban és néhány óceáni szigeten találhatók meg. A denevérek kizárólag éjszakai életűek, de napközben alszanak, erre az eldugott helyekre választva a barlangokban, a fák repedésein, valamint a földi és föld alatti mesterséges építményeken. Mivel ezeknek a lényeknek a csontváz-szerkezete meglehetősen törékeny, és nem teszi lehetővé számukra, hogy a földön mozogjanak vagy elinduljanak a felszálláshoz, felfüggesztett helyzetben, fejjel lefelé alszanak. Egy másik egyedülálló tulajdonság az a képesség, hogy az echolokációt a sötét térben való tájékozódáshoz és a zsákmánykereséshez használják. Ragadozóként a denevérek elsősorban rovarokkal táplálkoznak, de nagyobb fajok esetében békák, gyíkok, halak vagy kismadarak válhatnak táplálékká.
Az emberekkel kapcsolatban a denevérek meglehetősen ártalmatlan, sőt hasznos lények, mivel nekik köszönhetően szabályozzák a kis rovarok számát, amelyek jelentős része káros a mezőgazdaságra és az erdőgazdálkodásra. Kísérteties megjelenésük és szokásaik azonban mítoszok és babonák tárgyává tették őket, amelyek később a népi kultúrában is tükröződtek. A démonokat és a sárkányokat általában szárnyakkal ábrázolják, mint denevérek, a mesés vámpírok általában ezekké az állatokká változnak. Be kell vallanunk, hogy a nagy nézetek valóban félelmetesnek tűnnek. Felhívjuk figyelmére a világ legnagyobb denevérjeinek válogatását.
Áttekintés a világ legnagyobb denevérfajairól
Jelölés | egy hely | Kilátás | Hossz | Szárnyfesztávolság | Súly |
A világ legnagyobb denevérfajtájának rangsorolása | 1 | Óriási éjszakai | 10,4 cm. | 46 CM. | 76 gr. |
2 | Nagy harelip | 13 CM. | 32,5 CM. | 80 GR. | |
3 | Nagy patkó | 7 CM. | 40 CM. | 30 GR. | |
4 | Fehérszárnyú vámpír | 11,5 CM. | 40 CM. | 40 GR. | |
5 | Halvány sima csont | 13,5 CM. | 38 CM. | 44 gr. | |
6 | Ausztrál hamis vámpír | 14 CM. | 60 CM. | 200 GR. | |
7 | Nagy levéltartó | 14 CM. | 90 CM. | 190 GR. | |
8 | Bulldog ütő | 15 CM. | 60 CM. | 190 GR. |
Óriási éjszakai
Értékelés: 4.3
A Nyctalus lasiopterus a legnagyobb denevérfaj Oroszországban és Európában. Éjszaka még a közel-keleti országokban, Közép-Ázsia területén és az afrikai kontinens északi részén él. Nevét vadászati szokásainak köszönheti, mivel a legaktívabban az esti szürkület kezdete után vagy hajnal előtt viselkedik. Az ütő testhossza elérheti a 10,4 centimétert, a szárnyfesztávolsága akár 46 centimétert, a tömege pedig akár 76 gramm is lehet. Jellemző tulajdonságai a lekerekített fülek és a vörösesbarna szín. A fej hátsó részén található szőrnek sajátos hosszúkás “sörénye” van. Vechernitsy általában lombhullató erdőkbe települ, elszigetelt 3-7 egyedből álló kis populációkban. Néha megosztanak menedéket más denevérekkel. Bogarakkal, éjszakai pillangókkal táplálkoznak, néha apró madarakra vadásznak. A faj élettartama körülbelül 10 év.
Nagy harelip
Értékelés: 4.4
A Noctilio leporinus, vagyis a nyúl ajka Közép- és Dél-Amerikában, valamint a Bahama-szigeteken és az Antillákon található. Nevét a hasított felső ajak miatt kapta, mint egy nyúl. A denevér második neve halevő, mivel kedvenc étele a kishal. A haregubok barlangokat, hasadékokban lévő réseket vagy más eldugott helyeket választanak víztestek közelében vagy a tenger partja közelében. Nagy kolóniákban élnek, kis csoportokra osztva, amelyek általában egy hímet és több nőstényt tartalmaznak. Hosszúságban az egyének teste legfeljebb 13 centiméter, a súly elérheti a 80 grammot. Ennek a fajnak a szárnyai keskenyek és nagyon hosszúak, a testhosszát kétszer és félszeresével meghaladják. A nőstények és a hímek színe különbözik: a hímek élénk vöröses hajszálúak, a nőstények barna-szürke hajúak. A denevérek csoportosan vadásznak, a zsákmányt echolokáció segítségével találják meg, a víz felszínén hullámzásokkal. Hosszú, éles karmokkal felszerelt hátsó lábaiknak köszönhetően a nyúl ajkai könnyedén kiragadják a csúszós halakat a vízből.
Nagy patkó
Értékelés: 4.5
A patkós denevéreket (tudományos név – rhinolophus ferrumequinum) más fajoktól megkülönböztetik az orrán lévő bőrszerű lapos kinövések, amelyek a kibocsátott ultrahangos jelek fókuszálását szolgálják. A nagy patkós denevérek testhossza legfeljebb 7 centiméter, szárnyfesztávolságuk pedig elérheti a 40 centimétert is. Egy felnőtt súlya körülbelül 30 gramm, a test színe vöröses. A fiatalok kezdetben egyszínű szürke színűek. A patkós denevérek szinte atrófiás látással rendelkeznek, és repülésük során szinte kizárólag a kiváló echolokációra támaszkodnak. Az élőhely nagyon kiterjedt: szinte egész Európát, Ázsia és Észak-Afrika jelentős részét magában foglalja. Oroszországban a Kaukázusban találhatók. Menhelyként ezek a denevérek barlangokat, hasadékokat, aknákat és elhagyott épületeket rendeznek. Kis éjszakai rovarokkal táplálkoznak. A hibernáláshoz áttelelnek, míg a borjúval és hímivarú nőstények külön csoportokban hibernálnak. Az élettartama körülbelül 20 év, ami meglehetősen hosszú idő a többi denevérhez képest. Az Orosz Föderáció területén a patkós denevérek szerepelnek a Vörös Könyvben.
Fehérszárnyú vámpír
Értékelés: 4.6
A diaemus youngi faj denevérjei, amelyeket fehérszárnyú vámpíroknak neveznek, Dél- és Észak-Amerika trópusi régióiban élnek, leggyakrabban Mexikó, Venezuela, Brazília, Peru erdeiben találhatók. Napközben inkább a nagy fák üregében pihennek, ritkábban barlangokban élnek akár 30 egyedet számláló telepeken. A fehérszárnyú vámpír testmérete eléri a 11 és fél centiméter hosszúságot, a szárnyfesztávolság legfeljebb 40 centiméter, a nagy egyed súlya pedig körülbelül 40 gramm. A szőrzet barna, vörös árnyalattal, a szárnyak fehérek a széleken, fehér membránjuk is van – innen származik a faj neve. A fehérszárnyú vámpír tápláléka különféle kismadarak vére, amelyekkel éjszaka táplálkoznak, de ha emberi települések vannak a közelben, akkor ezek a denevérek háziállatokra váltanak, amelyek megfizethetőbb zsákmányt jelentenek. A zoológusok kutatása szerint átlagosan egész életében (kb. 12 év) egy egyed száz liter vért iszik. A gazdaság vagy a falu közelében élő vámpírok kolóniája jelentős károkat okozhat – a megtámadott állatok immunrendszere csökken, a harapások után megmaradt sebek pedig parazitákat vonzanak. Ritka esetekben a fehérszárnyú vámpírok is harapják az embereket, ami ugyan önmagában nem veszélyes, de denevér által terjesztett fertőzésekhez vezethet.
Halvány sima csont
Értékelés: 4.7
A pallos orr nevét viselő antrozos pallidus faj nagy denevér, testhossza eléri a 13 és fél centimétert, szárnyfesztávolsága pedig 38 centiméter. A felsőtest halványbarna, a hasa fehér. A megjelenés jellegzetes jellemzői közül meg lehet különböztetni a széles, színtelen füleket és a nagy szemeket. Észak-Amerikában élnek, Mexikótól a kanadai Brit Kolumbiáig. A telepítéshez a denevérek általában hegyvidéki terepet választanak a víztestek közelében. Napközben barlangokban, sűrű fakoronákban, az épületek padlásain bújnak el, nem sokkal naplemente után kezdenek táplálkozni. A vadászat során a sápadt orr nemcsak ultrahangot használ, hanem fejlett látását és éles hallását is. Más fajokkal ellentétben szívesebben ragadják meg a zsákmányt a föld vagy a lombozat felszínéről. Néhány veszélyes rovar, például skorpió szerepel az étrendben. A teleléshez a borjakkal rendelkező hímek és nőstények nagy telepeken gyülekeznek, míg nyáron külön tartanak.
Ausztrál hamis vámpír
Értékelés: 4.8
A lándzsaorrú családból származó ausztrál hamis vámpír a macroderma gigas tudományos nevet viseli, az ausztrál kontinens hatalmas területein lakik. Főleg Queensland-ben, Nyugat-Ausztráliában és az északi területen található. Rejtekhelyként a hamis vámpírok leggyakrabban aknákat vagy barlangokat választanak. A trópusi erdőket és a mangrove-okat is lakja. A felnőttek 14 centiméteresre is megnőhetnek, súlyuk néha meghaladja a 200 grammot, szárnyfesztávolságuk pedig 60 centiméter. A szőrzet kőrisbarna. Pár kilométeres körzetben vadásznak a nap állandó helyétől, az étrend rovarokból, békákból, madarakból és még kis denevérfajokból áll. Az áldozatot megölik, ha éles agyaraikkal a tarkójába harap. Érdekes, hogy az ál vámpír képes súlyával megegyező zsákmány szállítására.
Nagy levéltartó
Értékelés: 4.9
A vampyrum spektrumfajok képviselői mind az amerikai kontinensen élnek Brazíliától és Perutól Mexikó déli részéig. Ezek a denevérek a levélorrú családba tartoznak. Testhosszuk körülbelül 14 centiméter, szárnyfesztávolságuk 90 centiméter, súlyuk pedig legfeljebb 190 gramm. A levél orrának nagy feje van hosszúkás orrával és nagy lekerekített fülével. A test színe vörösesbarna. Erdőkben vagy mocsaras területeken telepednek le, menedéket rendeznek a fák üregében vagy az emberi épületek belsejében. A denevérek hüllőkre, kétéltűekre és kisemlősökre vadásznak, hatalmas állkapcsok segítségével foglalkoznak zsákmányokkal. Bár a nemzetség többi képviselőjéhez hasonlóan kiváló echolokációval rendelkeznek, a vadászat során aktívan használják a szaglásukat és a látásukat. A természetes ellenségek viszonylag kevesek, ezek között elsősorban baglyok és vad macskák találhatók. A nagy levélhordozók hímjei és nőstényei egész életen át párzanak, és nagyon gondos szülők is.
Bulldog ütő
Értékelés: 5.0
A bulldog denevérek vagy az eumops perotis nagy felépítésű: elérhetik a 15 centiméter hosszúságot, a szárnyfesztávolságot 60 centimétert és a súlyt körülbelül 190 grammot. A testet rövid és puha haj borítja, hosszú farka van (legfeljebb 8 centiméter). A keskeny, hegyes szárnyak vége jelenléte lehetővé teszi a gyakori gyors mozgást, ennek eredményeként a bulldog ütő legfeljebb 95 kilométer / órás sebességgel képes üldözni az áldozatot. Megtalálhatók mind a nyugati féltekén, a trópusi erdőkben és az Európai Földközi-tenger szubtrópusi területein, mind Afrikában és Ausztráliában. Barlangokban, nagy fák üregében, koronák alatt, sziklarepedésekben vagy épületek teteje alatt élnek. Számos kolóniában telepednek le. Ennek a fajnak az egyedeit fejlett echolokációs készülék különbözteti meg – nyikorgásukat akár háromszáz méteres távolságban hallják. Az étrend főként nagy rovarokból áll. A bulldog denevérek nem hibernálnak hibernálás alatt.
Figyelem! Ez az értékelés szubjektív, és nem jelent hirdetést, és nem szolgál vásárlási útmutatóként. Vásárlás előtt konzultálnia kell szakemberrel.