A legjobbak áttekintése a szerkesztõbizottság szerint. A kiválasztási kritériumokról. Ez az anyag szubjektív, nem minősül reklámnak, és nem szolgál vásárlási útmutatóként. Vásárlás előtt konzultálnia kell szakemberrel.
Pablo Picasso az egyik leghíresebb, legtermékenyebb és legdrágább művész. Saját stílusú zseni, a kubizmus megteremtője. A híres spanyol nemcsak a festészet mestere volt: grafikában, dekorációban, kerámiában és más művészeti területeken is sikerült megvalósítania önmagát. A kreatív géniusz fáradhatatlanul dolgozott, az évek során hatalmas számú alkotást készített: Picasso saját számításai szerint több mint 50 000 darab volt itt. Itt vannak a spanyol művész leghíresebb festményei, amelyek közül néhány kultussá vált.
A kubizmus nagy géniusza: Pablo Picasso 9 leghíresebb festménye
| Jelölés | egy hely | fogalmazás | értékelés |
| Pablo Picasso leghíresebb festményeinek áttekintése | 9 | 'Avignon Maidens', 1907 | 4.2 |
| 8 | „Guernica” | 4.3 | |
| 7 | „Két nővér”, 1902 | 4.4 | |
| 6 | „Elsőáldozás”, 1896 | 4.5 | |
| 5 | „Az öreg gitáros”, 1903–1904 | 4.6 | |
| 4 | „Lány a tükör előtt”, 1932 | 4.7 | |
| 3 | „Síró nő”, 1937 | 4.8 | |
| 2 | 'Dora Maar macskával', 1941 | 4.9 | |
| 1 | „Akt, zöld levelek és mellszobor”, 1932 | 5.0 |
'Avignon Maidens', 1907
Értékelés: 4.2
Helyszín: Modern Művészetek Múzeuma, New York
Ebből a vászonból indult el egy új alkotó szakasz a nagy művész életében, amelyet az egész világ számára egy új festészeti irány – a kubizmus – jelent meg. A párizsi Csehország meglehetősen kétértelműen értékelte a képet. Volt, aki lelkesen fogadta a vásznat: köztük Georges Braque is, aki annyira meghökkent azon, amit látott, ihletetten írta híres „Aktját”.
De volt, akiről kiderült, hogy lelkes ellenfele az avignoni leányoknak. Köztük Matisse, aki kezdetben a képen egy új korszak kezdetét látta a képzőművészetben. De később féltékenységből az ellenfelek felé indult.
Az Avignon Maidens létrehozásának történetéhez Picasso személyes életének nehéz sorozata társul: abban az időben 9 éve volt kapcsolatban Fernanda Olivier-vel, és kezdte fáradni őket. Ennek eredménye az volt, hogy megpróbálta az érzéseket külső kapcsolatokkal tesztelni. Az egyik kulcsváltozat szerint a kép cselekménye a művész emlékein alapszik a barcelonai gótikus negyedben található bordélyról. A vászon öt meztelen nőt ábrázol. Közülük kettőnek olyan arca van, amely hasonlít az afrikai maszkokra. A festmény rózsaszínre és kékre van festve: emlékeztetve a géniusz „rózsaszín” és „kék” alkotói korszakára.
2007-ben a Newsweek a vásznat „az elmúlt 100 év legbefolyásosabb műalkotásaként” határozta meg.
„Guernica”
Értékelés: 4.3
Helyszín: Reina Sofia Múzeum, Madrid
A vászon rekord rövid idő alatt – kevesebb mint 1 hónap alatt – készült, ugyanakkor a híres művész munkásságának egyik legikonikusabbja lett. Figyelemre méltó, hogy egy időben a kép nem talált különösebb választ nemcsak a hétköznapi emberek, de még a művészetkritikusok körében sem. A „Guernica” főszereplői egy nő lámpával, egy elszakadt lóval, egy legyőzött lovas és egy anya, aki egy halott gyereket tart a karjában.
Hátborzongató, megkínzott képek, amelyek elvont formában öltenek testet, hangsúlyozzák a fasiszták gyűlöletét minden élőlény ellen, és élénken közvetítik a háború borzalmát. Figyelemre méltó, hogy Guernicát több évvel a szörnyű világháború kezdete előtt írták meg terjedelmében és kegyetlenségében. A mű elkészítésének legfőbb oka pedig a Luftwaffe egység razziája volt a spanyol polgárháború idején Guernica városán. A németek 3 órán át több ezer bombát dobtak egy apró, 6000 lakosú városra. Guernica 3 napig égett.
A vászon alapos vizsgálata az ellenségeskedés közelségének, a fájdalom, a szenvedés és az átok sikolyának érzését kelti. A festmény a harag és a háborús félelmek megtestesítője, figyelmeztetés a jövő generációira. Lényege az emberek, állatok szenvedésének és a káosz és erőszak hatására történő átalakulásának tükröződése.
„Két nővér”, 1902
Értékelés: 4.4
Helyszín: az Ermitázs Múzeum, Szentpétervár
A vászon akkor készült, amikor a művész sokat utazott Párizs és Barcelona között, és nem élete legjobb időszakát élte át. Nagyon szegény, ráadásul ebben az időben legjobb barátja, Kasachemos hirtelen elmúlik, és úgy dönt, hogy öngyilkos lesz. Annak az évnek az összes vásznát és a „Két nővért” üresség, fájdalom, magány is megtelik.
Ezekben az években Picassóra jelentős hatást gyakorolt a korszak társadalmi légköre, Barcelona éles társadalmi ellentétei is, amelyekben hébe-hóba forradalmi elfogultságú anarchista eszmék villantak fel. Független érzelmek villantak mindenhol, mindenki a szabadság felé törekedett, őszintén szimpatizált a megalázottakkal és sértettekkel.
A 20. század első éveiben Picasso aktívan járt árvaházakban, pszichiátriai kórházakban, és festményeire karaktereket keresett: koldusokat, hátrányos helyzetű embereket, akiktől a társadalom elfordult. Mindezeket Pablo Picasso festményei tükrözik. A „Két nővér” vászon a művész számára annak a nehéz időszaknak az egész műsorának elsője lett.
A cselekmény közepén egy prostituált és egy apáca találkozása található. A két alak gyakorlatilag néma impulzusban ölelkezik: sziluettjükben szomorúság, szenvedés, hallgatólagos beleegyezés és gyengédség érezhető. Mindkét ábra ruhája ugyanabban a színvilágban készül. Jelképezik a fájdalom, a magány, a csend világát.
A képen a középkori művészethez hasonló könnyű érintéseket láthat: az ábrázolt cselekményben egyértelműen nyomon követhető a forma és a plasztika súlyossága, kifejezőereje. Ez azonban Picasso művében a „kék korszak” összes festményére jellemző volt. Abban az időben El Greco vezérelte: festményeinek képei fennkölt, pszichológiailag kifejező, szimbolikus színek voltak.
„Elsőáldozás”, 1896
Értékelés: 4.5
Helyszín: Picasso Múzeum, Barcelona
1885-ben Pablo Picasso családjával a spanyol fővárosba költözött, ahol belépett a Képzőművészeti Iskolába. Garnelo Alda – a fiatal tehetség egyik tanára – egy meglehetősen ismert spanyol művész (az akadémiai történeti műfaj specialistája) rengeteg szükséges anyaggal rendelkezett hasonló témájú festmények létrehozásához. Apja pedig azt tanácsolta Pablónak, hogy használja a rendelkezésre álló „eszközt” – készítsen egy festményt a Képzőművészeti Kiállításon való részvételhez.
A 15 éves Picasso figyelembe vette a tanácsot, és igazi remekművet írt. Az „Elsőáldozás” című festmény valósághűen és a legkisebb részletek egyértelmű átadásával készült. A festmény a művész nővérét és szüleit ábrázolja. Fontos pillanat következik be a lány életében, amelyre az akkori évek minden gyermeke egy egész évre felkészült: az elsőáldozásra. Ez egy nagyon izgalmas esemény, és Picassónak sikerült pontosan elárulnia a történések minden izgalmát és rejtélyét: minden látható a jelenlévők arcán.
Figyelemre méltó, hogy magát a spanyol zsenit nem különböztette meg kegyesség, ugyanakkor hihetetlen módon sikerült átadni mind az elsőáldozáskor, mind az oktatási időszak más műveiben a vallási tantárgyak szentségét és komolyságát.
A köbfestés mesterének első festményei értékes táplálékká váltak kreatív növekedése szempontjából, formálva egyéni stílusát és művészi szenzációját. Sok évvel később Pierre Dax, a Picassóról szóló sok könyv és cikk írója megkérdezte a nagy kubistát, nem bánja-e olyan képek festését, mint az elsőáldozás. Erre a művész azt válaszolta, hogy egy ilyen vélemény távol áll az igazságtól: “akkor nagyon fontos volt számomra”.
„Az öreg gitáros”, 1903–1904
Értékelés: 4.6
Helyszín: Művészeti Intézet, Chicago
A festményt a spanyol egyik legszembetűnőbb alkotásának tekintik munkájának „kék periódusából”. A művész a spanyol fővárosban tartózkodva hozta létre. Ez az idő egybeesett élete egyik nehéz időszakával: szegénységben élt, még mindig senki sem volt ismeretlen, és a legnagyobb barátja, Carlos Casagemas öngyilkossága után nagy lelki zűrzavarban volt. Casagemas halála után kezdődött Pablo kreatív életében a „kék időszak”.
Picasso arra vállalkozott, hogy felhagyjon az akadémiai festészettel, és saját stílusát kereste. Abban az időszakban minden művét átjárta a kilátástalanság, a mélabús hangulat. Az arcképképeket a szegények, a nélkülözők, a társadalom és a betegek által megvetett emberek dominálták. A vásznak gyakran közvetítették a művész lelkiállapotát.
Az „öreg gitáros” egy vak zenész képe, amely gitárt tart a kezében – az egyetlen, aminek van értelme az életében. Már a színvilág is utal az emberi lélek állapotára: mindent halványkék skálán készítenek el (beleértve magát a képet is), és csak az általános háttér előtt vizuálisan csak a gitár tűnik ki.
Az öreg zenészt mezítelen lábbal kellemetlen helyzetben ábrázolják. Alakja kissé szögletes, eltúlzottan hosszúkás, mint a karja. Századi festő, El Greco így viselkedik. Valójában – egyfajta tisztelgés a mester előtt, akit Picasso csodált.
1926-ban a festményt a Chicagói Művészeti Múzeum szerezte meg, amely fordulópontot jelentett a spanyol életében: ez volt az első műve, amelyet a múzeum állandó kiállításként szerzett be. Nem is olyan régen készültek a festmény röntgenfelvételei, amelyek egy festékréteg alatt egy másik festményt mutattak: ápoló meztelen nő képe, valamint egy tehén borjúval. Ez annak a ténynek köszönhető, hogy míg Picasso szegénységben élt, pénzmegtakarítás céljából gyakran átírta a festményeket a régi vásznakra.
„Lány a tükör előtt”, 1932
Értékelés: 4.7
Helyszín: Modern Művészetek Múzeuma, New York
A spanyol művész festménye fiatal szeretőjét és múzsáját, Maria-Teresa Waltert ábrázolja. A kép fő motívumának többféle értelmezése volt. Egyikük szerint a vászon egyértelműen megmutatja egy fiatal ártatlan lány átmenetét a felnövekedés szakaszába és a nővé válását, aki tisztában van szexualitásával. Vagy itt ábrázolják Mária Terézia két esszenciáját – éjjel és nappal. Egy másik értelmezés szerint egy lány a tükör előtt áll, látva benne sötét tükörképét, a külvilág számára ismeretlen rejtett lényeget.
A vászon elkészítésekor a művész főként intenzív színeket használt, kevésbé élénk árnyalatokkal kiegészítve, amelyek lehetővé tették a vizuális egyensúly elérését. A fényes színes minták párbeszédet folytatnak a központi képpel – egy lánnyal, aki a tükörképét nézi. Arca két gyökeresen különböző feléből áll: az egyik szomorú, koncentrált, a másik olyan, mint egy maszk, de a színek fényessége az átélt érzések viharáról beszél.
Az arc profiloldala finom rózsaszínű-levendula árnyalatú, kissé hasonlít egy félholdra, ártatlanul gyerekesnek tűnik. Az elülső része gyakran egy érett nőhöz kapcsolódik, sminkkel díszítve. Valószínűleg Waltert egy terhes nő képe ábrázolja. Ezt egy nagy és stabil has bizonyítja, bár itt a termékenység szimbólumaként működhet. A lány keze a tükör felé irányul: úgy tűnik, elmerül a képében, és hozzá akar nyúlni, ugyanakkor vonzza és fél.
2011-ben a festményt röntgensugarakkal vizsgálták a rejtett képek felderítésére. Tény, hogy a vászon tele van alkatrészekkel, amelyeket erős festékréteg borít, ami a mű többszörös feldolgozását jelzi. Mint kiderült, Picasso múzsájának eredeti képe naturalisztikusabb képet mutatott: háttal állt a néző felé, és csípője sima görbületeit felé fordította.
„Síró nő”, 1937
Értékelés: 4.8
Helyszín: Tate Galéria, London
Egy ideig Picassót lenyűgözte a síró nő témája, és festményein többször is életre hívta ezt a képet. Az 1937-es „Síró nő” című festményt a sorozat legösszetettebbnek tartják. Az elemző kubizmus stílusában kivitelezett festmény (ebben az időszakban a művész éppen kezdett mozogni a később kultusszá vált művészeti irány felé), hihetetlen realizmusában különbözik sokaktól.
A vásznat napjainkban a spanyol festészet mérföldkőnek tekintik, amely egy kifejezett háborúellenes témát szimbolizál. Ez egyfajta válasz volt a terrorra, amelyet a festészet testesített meg. Az egész a “Guernica” vásznon kezdődött, amely a háború borzalmát ábrázolja, amely a spanyol polgárháború alatt az azonos nevű kisváros lakóit sújtotta. Ezt követte a síró nőket ábrázoló festmények egész sora, a „Guernica” egyik alakja alapján.
A teljes vászonsorozat esetében a modell akkoriban a szeretett volt, a művész múzsája – Dora Maar – profi fotós és a 30-as évek vezető szürrealizmusa volt. Pontosan ő volt jelentős hatással Picasso politikai tudatának kialakulására.
A „síró nő”, sállal a kezében, a mentális fájdalom és szenvedés egyetemes képe. Szögletes töredékek formájában készülnek, amelyeket együtt gyűjtenek, néhol átfedik egymást. Ez azt a benyomást kelti, hogy a portrét egyszerre több oldalról festették. A munka jellege rendkívül lapos, mivel a művész nem tett kísérletet a kép mélységének megadására: itt nem használtak sem chiaroscuro-t, sem lineáris perspektívát stb.
A kép fő értelmezése a spanyol polgárháború témája. A képen ábrázolt nő formálisan öltözik, mintha temetésen lenne, és arca szívszorító fájdalmat és bánatot fejez ki. Úgy tűnik, hogy minden olyan borzalmat átél, amely az ellenségeskedés sújtotta embereket sújtotta.
A vászon elkészítéséhez használt színvilág továbbra sem teljesen ismert. Az a tény, hogy a kép drámaibbá tétele érdekében Picasso monokróm skálát használt: itt egyszerre több elsődleges szín szerepel, kiegészítve a kiegészítő kékkel, a narancssárgával, a pirosral stb.
'Dora Maar macskával', 1941
Értékelés: 4.9
Helyszín: magángyűjtemény
Ez a portré minden bizonnyal Dora Maar legkülönlegesebb ábrázolásának tekinthető, aki 10 éven át a kubizmus nagy spanyol alapítójának szeretője, modellje és múzsája volt. A festmény abban az időszakban készült, amikor Picasso Párizsban tartózkodott a németek által. Abban az időben már egyértelmű ellentmondások voltak a két szerelmes viszonyában.
Az absztrakciós elemekkel teli portré maga Picasso számára lett az akkori érzelmek kifejezésének módja. Mint később bevallotta, Dora Maar volt számára a „háború megszemélyesítése” abban a pillanatban, amikor lefestette a portréját. A házasság 9 éve alatt Henrietta Theodorát (tulajdonképpen Picasso úrnőjének hívták) a művész hatalmas számú vásznon ábrázolta. A képek gyakran ellenségesnek tűntek: Dora Maar melankolikus, sőt néha őrült nőhöz hasonlított, természetellenes szemekkel, torz arcvonásokkal és furcsa testtartással.
Figyelemre méltó, hogy Dora Maart és a Macskát minden létező legkevésbé agresszív portréjának tartják: ebben a képben tárul fel a nagy géniusz sokoldalú és titokzatos szeretője. A modellt egy fatörzsön ülve ábrázolják, amely inkább trónra hasonlít, és a póza egy istennőé. A világos színpaletta és a ruha éles vonalai különleges légkört teremtenek, egyfajta érzést, hogy Dora uralja ezt a kis zárt teret.
A művész Dora gyönyörű arcát deformálódott karikatúrává változtatta: a fül a szem alatt volt, a száj elcsavarodott mosollyal vándorolt. A modell hátulján fekete macskát ábrázolnak. Figyelemre méltó, hogy maga Dora sem szerette a macskákat. Az asszony portréjának és a macskának a kombinálásával Picasso a nőies ravaszság és a szexualitás kombinációját hozta létre. Nem hiába nevezte múzsáját néha „afgán macskának”.
A „Dora Maar macskával” portréját nemcsak a legértékesebb festménynek tekintik, amely a művész szeretőjét ábrázolja, hanem a világ egyik legdrágább festményének is. 2006-ban, a Sotheby's aukción, a spanyol géniusz névtelen csodálója óriási 95 216 000 dollárért megszerezte. Úgy gondolják, hogy a grúz milliárdos, Bidzina Ivanishvili volt.
„Akt, zöld levelek és mellszobor”, 1932
Értékelés: 5.0
Helyszín: Tate Galéria, London / magángyűjtemény
A 30-as éveket Picasso életének legszexisebb időszakának tartják: ekkor találkozott élete legnagyobb szenvedélyével – a fiatal francia Marie-Teresa Walterrel. A jövőbeli szenvedélyének találkozásakor a művész hivatalosan feleségül vette Olga Khokhlova orosz balerint. Maria Teresa lett az az éltető nedvesség, amelyre Picasso-nak szüksége volt egy idegesítő, „sivatagi” környezetben.
Walter gyakorlatilag egy művész számára valóra vált álom volt, tápláléka a munkájának, egy kis kockázatot, álarcot adott Picasso életébe, és felszabadította testi vágyait. Gyakran meztelenül ábrázolta számos vásznon. Ennek a tiltott kapcsolatnak mind a 8 éve alatt a spanyol sok festményt, metszetet, szobrot készített, amely imádóját ábrázolja.
Az „Akt, zöld levelek és mellszobor” kétségtelenül a spanyol művész legfényesebb műalkotása, amelyet a világháborúk között hoztak létre, és 1932-ben az egyik legjobb. A művet az egyik legnehezebbnek tartják Mária Terézia összes létrehozott képe között, és három komponens képviseli.
Az első – a mitikus Daphne – egy gyönyörű és ártatlan nimfa, amely hozzáférhető helyzetben és mély alvásban hever. Sima bőrének szokatlan levendula árnyalata van. A festmény második része egy mellszobor, amelynek textúrája hasonló a vakolathoz. És végül a harmadik elem a filodendron növény, mintha Walter termékeny testéből sarjadna ki. Maga a művész is jelen van a képen: sötét sziluett formájában jelenik meg, amely első pillantásra megkülönböztethetetlen, amely látszólag őrzi múzsáját és uralja őt.
1951 óta a festmény a négy amerikai gyűjtő, Brody magángyűjteményében volt, és csak haláluk után bocsátották árverésre. Ez 2010-ben történt. A vásznat hihetetlen összegért, 106 482 500 dollárért adták el egy ismeretlen szerencsés férfinak.
Bár az információkat hivatalosan nem erősítették meg, úgy vélik, hogy az orosz milliárdos, Roman Abramovich lett a festmény tulajdonosa. 2011-ben az értékes festmény tulajdonosa beleegyezett abba, hogy kiállítsa a múzeumba: A „Meztelen, zöld levelek és mellszobor” című festményt 2 évre bérbe adták a British Tate Múzeumnak.
Figyelem! Ez az értékelés szubjektív, és nem jelent hirdetést, és nem szolgál vásárlási útmutatóként. Vásárlás előtt konzultálnia kell szakemberrel.
